Egy hónapja jártam ott, felejthetetlen élmény.
"Ausztriafanok" számára nem ismeretlen terület, számtalan remek sípálya és szemet gyönyörködtető stájer falucska ér egymásba errefelé. Ahogy leparkolunk a Dachstein Skywalk felvonóépületénél, felnézek a kötélpálya végállomásáig, és elbizonytalanodom. Közel 3000 méter magasra készülünk, és a lift is ezer méter szintkülönbséget hidal át.
A tojás alakú felvonóban utazva, ameddig a szem ellát mindenfelé érintetlen, hólepte sziklák. Ahogy a végállomásnál kiszállunk, eláll a lélegzetem. A tekintélyes, szigorú-szürke csúcsok mögött egy hófehér katlan terül el, ahol szorgos munkáskezek néhány évvel ezelőtt sí-snowboard és sífutó pályákat alakítottak ki. Az igazi látványosság azonban nem ez, hanem a vastraverz híd, amely két gleccsert köt össze.
A hídról a látvány szinte leírhatatlan. Mintha egy 3D-s filmbe csöppentem volna, úgy ölelnek körül a kékesszürke hegyek és a tejszínhabszerű felhők. Itt állok a semmi közepén:
"Stairway to nothingness" - olvasható a korlátra rögzített táblán. Az élményt még mindig lehet fokozni, így kilépek a híd részét képező üvegteraszra. Állok ég és föld között, valami arra késztet, hogy kitárjam a karomat, adrenalin sokkot élek át, úgy érzem magam, mintha repülnék. Először az jut eszembe, hogy tökéletesen szabad vagyok...majd hirtelen az, hogy nagyon kicsi és védtelen.
"A természetnek nincs szüksége az emberre, nekünk van szükségünk rá!" -olvastam egyszer. És ott fent, a hídon éreztem meg ennek a mondatnak a valódiságát, hogy az ember pimasz bizonyítási vágya, hogy ősidők óta képes megszelídíteni még a követ is, és eggyé válni a természettel. Tisztelet, alázat és csodálat a természet felé, mert ahogyan a külvilágunkkal bánunk, úgy bánunk magunkkal és embertársainkkal is. Tudhatta ezt Denis Hayes, amerikai egyetemista, akinek kezdeményezésére 1970. április 22-őt, a Föld napjának nyilvánították.
Magyarország 1990-ben csatlakozott, és az azóta eltelt időben sokat tettünk környezetünkért. Van szelektív hulladékgyűjtés, körbeért két tavunk körül is a bicikliút, szélkerekek, napkollektorok segítik az energiaellátást, de még mindig sok a felesleges fogyasztás, a vegyszerhasználat, a levegőszennyezés, a szemetelés, az energiapazarlás, és általában a természetes környezetünk esztelen kihasználása. Nemcsak a Föld napján, egész évben jó volna figyelni arra, hogy az egyes ember, miként járulhat hozzá, hogy bolygónk szépségét az unokáink is élvezhessék majd!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
