2017. január 18., szerda

HOL VOLT, HOL NEM VOLT...AVAGY HOGYAN HAT A MESE GYERMEKEDRE?

Anya, hívjuk fel a varázslót, ő majd segít!- mondta lelkesen 12 éves fiam, amikor egy számára fontos helyre nem jutottunk el. Akkor gondolkoztam el azon, vajon meddig szabad mesélni gyermekeinknek, megóvni  őket a valóságtól? Mert azt ösztönösen érezzük, hogy kisbabánkat meg tudjuk nyugtatni a hangunkkal, de hogy mikor és mit meséljünk, arról érdemes meghallgatni a hozzáértőket.
 Gyermeklélektannal, és mesepszichológiával foglalkozó szakemberek szerint 2-3 éves korban már a hosszabb történekre is képesek figyelni, és a saját, együtt megélt eseményekre felfűzött történetek mellett, elővehetjük  gyermekkorunk klasszikus meséit, de a mai szerzők könyveiből is bőven válogathatunk.

Minden napra egy mese..
Gergő 4 éves lehetett, amikor Mazsolát és Tádét kellett olvasnunk közel egy éven át. Bálint Ágnes elbűvölően kedves figuráit én is imádtam, de így jártunk Marék Veronika vidám kismackójával, Boribonnal is, akinek világra rácsodálkozó mondatait utánozva, autista kisfiam megtanult "kérdezni"!
Később, Pom-Pom történeteit már szinte kívülről fújtam, és Csukás István, a szerző egy interjúban azt mondta, hogy amíg gyerek lesz, mese is lesz, komolyan kell venni ezt a műfajt!
És hogy miért szeretik újra és újra hallani gyermekeink ugyanazt a történetet? Mert újra átélhetik azt az élményt, és katarzist, ami a hétköznapokból átemeli őket a varázslat világába, ahol bármi megtörténhet.

Boldizsár Ildikó, mesekutató, meseterapeuta szerint, a mese minden korban, szórakoztató funkciója mellett az ismeretátadás, a mindennapi életben történő eligazodás eszköze volt, és segített, hogy az ember, szellemi lényként is végiggondolhassa önmagát.-
Szülőként tudjuk, hogy nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden kellemetlenségtől, de a mesék arra is választ adnak, hogy a bajokra mindig van megoldás, egyedül vagy segítséggel, de le lehet győzni a "rosszat"!

Tanmesét ne!!
Bevallom, én gyakran "átírtam" a mesének azt a részét, ahol az egyik szereplőnek meg kellett halnia, mert úgy gondoltam, túl kicsi még ehhez a gyerek. Szakemberek szerint erre semmi szükség. Ugyanis ha félelmeiket valamivel tulajdonítani tudják, akkor sokkal jobban kezelik szorongásaikat is. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha csonkítatlanul jut el a gyerekhez.
Dr. Kádár Annamária, pszichológus, több mesekönyv szerzője  összefoglalta, miért és hogyan meséljünk? Íme néhány tipp:
1. Ne szépíts, mesélj!
Lehet,hogy felnőttként brutálisnak tűnik egy-egy motívum, de a gyerek számára a sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyit fel tud dolgozni belőle.
2.A jó mese feszültséget teremt-és vezet le!
A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll.
3.A mese, a gyermek szemével nézett világ!
Sajátos gondolkodásukba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli.A könyvből mondott mesék mellett felidézheted egy napotokat, és nem szabad kilúgozni a negatív dolgokat sem, nem kell tanulságot megfogalmazni a végén, csak hagyd, hogy a történet hasson!
4.A meséléshez hozzátartoznak a közös rítusok, szertartások!
A "bevackolás", elcsendesedés, "mesetakaró" használata mind segíthetik a ráhangolódást. A gyerek megérzi, ha sietni akarsz, inkább szánj időt erre, és elejétől a végéig mondd el,  hagyj időt a feldolgozásra is. A meséléshez szorosan hozzátartozik az összebújás, simogatás, babusgatás, a felhőtlenül együtt töltött idő élménye, és ezt nem képes helyettesíteni még a legjobb tévé-mese sem!

És hogy válaszoljak a saját feltett kérdésemre is, hogy meddig szabad mesélni? Erre nagyon egyszerű a válasz: addig, amíg a gyerek igényli, mert eljön az a nap, amikor úgyis  kiküld bennünket a szobájából. Addig legyünk vele minél többet, és adjuk át magunkat a mesék varázslatos világának.
Ahogy Berecz András, ének-és mesemondótól, egye vele készített interjúnkban hallottam:
"Szép a mese, ha könyvbe kerül, de még szebb, ha szájra. A mese az ember nyelvén szokott ficánkolni, hallgatók fülén táncikálni, ez az ő parkettája!"

Pápai Ildikó
életvezetési tréner