(a Karácsony után) a nyár, a nyaralás.
A gyerekek felszabadultan vetik bele magukat a vakációba, a felnőttek pedig lázasan készülődnek az általában megtervezett, egy-kéthetes "szabadságra". Fesztelen kikapcsolódásra, pihenésre, élményszerzésre vágyunk, hiszen megérdemeljük. Ilyenkor még a tavalyi emlékek is még szebben ragyognak, sőt szeretnénk überelni azokat, de még a balul elsült pillanatokon is tudunk már nevetni.
Mégis miért fordulhat elő, hogy a legtöbb családban már a becsomagolásnál mindenki feszült?
Egy magyarázat a sok közül, amikor a férj -az elmúlt évekhez hasonlóan- közli, hogy az egyhetes turnusra ő mindössze hét inget, 5 rövidnadrágot, no és papucsot pakol, és mi - a család kisebb és más nemű tagjai -, pedig legyünk olyan kedvesek példát venni róla. Ilyenkor már minden családanya idegein cimbalmozni lehet, hiszen az ő gondja, hogy helyet szorítson a gyógyszereknek, hajszárítónak, szendvicseknek, vízforralónak, és a gyerekek kedvenc párnájának, plüssnyulának, felfújható gumikutyájának, nyolc pár cipőnek, és ki tudja még minek.
Indok lehet még a feszültségre, hogy a hétköznapi mókuskerékben alig találkozunk, ilyenkor azonban valóban össze vagyunk zárva. Ebben a villanásnyi időben több generációnak kell alkalmazkodnia egymáshoz.
Ahány család annyi nyaralási szokás, de jó taktika, ha előre megbeszéljük, ki hogyan szeretné tölteni a közös időt?
Legyen igazi láblógatás, vagy fedezzük fel a környéket, esetleg minden napra legyen valami konkrét program? Számtalan egymásnak feszülést lehetne így elkerülni, és ami mindig működik, az a humorérzékünk, szóval azt se hagyjuk otthon!
Különösen ajánlott néhány humorbonbon elfogyasztása a Toszkán éttermi számlák átvizsgálása előtt, amit azon a vidéken általában kézzel, és elég vastagon írnak.
Amiről felnőttként gyakran megfeledkezünk, hogy a gyerekeknek is pihenésre van szükségük. Vekerdy Tamás frappáns megfogalmazása szerint: "semmittevésre!"
Egyszóval engedjük el magunkat és ne ragaszkodjunk mereven az előre gyártott tervhez, és az együtt töltött idő valóban az önfeledt, oldott pillanatokról, a kölcsönös élményszerzésről szóljon.
Ahogy a Pa-dö-dö egykor megénekelte:
Úszkálunk, nem ülünk ma lóra,
Villám gyorsan bemegyünk a tóba,
Úszkálunk, ütött az óra
Hurrá nyaralunk, és nincsen záróra!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
