Magunkról

Mindenféle szépreményű tervekkel ellentétben 1993 őszén egyik napról a másikra kezdődött a vizes pályafutásom. Első órámat sem szakmai törekvés, sem pedig hiú ábrándok nem ihlették, az ösztönzés inkább kész tények hatására jött, sem mint belső késztetésre. Nagymamám ugyanis megkért, hogy tanítsam meg egy kedves barátnőjének az unokáját úszni, mivel eddig csak kudarcok érték a leányzót.
Tiltakozásom ellenére kitartott kérése mellett, hogy legalább egy órát próbáljak meg a kedvéért, szerinte menni fog. Végül engedtem és mérsékelt lelkesedéssel, tele aggodalommal vártam a próbatétel napját. Mondanom se kell, kellő lámpalázzal merültem a habok közé. A túlélés érdekében a játékot hívtam segítségül, bízva benne, hogy így könnyebb lesz eltölteni a végtelenül hosszú órát. Elképzelésem igaznak bizonyult. Az órát követően elgondolkodtam rajta, hogy még mivel lehetne majd színesíteni a következő foglalkozást, mert bizony beadtam a derekamat a másodikra is.

A sikereken felbuzdulva, óráról órára fokozatosan fogalmazódott meg bennem egy új oktatási elképzelés, a játszva tanulásé, mivel a játékon és mókán keresztül sokkal fogékonyabb volt a feladatokra és a lelkesedés is megjött az úszáshoz, ahogy nekem is az oktatáshoz. Az idő repülni kezdett velünk az órákon, végig játéknak érezte a vízben töltött időszakot miközben, hogy-hogynem megtanult úszni. Az első tanítványt követte a második, majd a harmadik, végül a nem várt siker katalizátora rögvest az úszóedzői képzés padsoraiba delegált. Miután nagymamám és az élet eldöntötték, hogy mi lesz az utam, nekem már csak annyi maradt, hogy lelkesedjek érte és egy picit dolgozzak is.

Alig egy évet kellett várnom, hogy újabb sorsszerű kihívások elé nézhessek. A robbanásszerű létszámnövekedés miatt, az élet ismét kérdezés nélkül taszított egyet rajtam és munkatárs választásra, szervezésre buzdított. Így született meg az úszóiskola, mely hamarosan egy amatőr verseny keretében (és jóvoltából) kissé meggondolatlanul, hirtelenjében nevet is szerzett magának Mikuszi-Suliként. Azóta barátkozunk egymással, de a gyerekek akarata szent, így hosszú távú szövetséget kötöttünk.

Az iskola életre keltével, már némi tudatossággal fogalmazódtak meg alapvető gondolatok, irányelvek bennem. Ezek közül határozott célként négy dolgot emeltem ki. Első, hogy munkám során mindvégig a játékos, minőségi egyéni és kiscsoportos oktatást, valamint az amatőr szabadidős sportfoglalkozást fogom szem előtt tartani. Továbbá fontosnak tartottam, hogy az akkor még jellemző poroszos oktatási stílustól és teljesítmény orientáltságtól eltérjek a kötetlenebb, szabadabb élményközpontú oktatás irányába. A ver-senysporttól elhatárolódva, a sport szeretetét helyeztem középpontba és az oktatást követően az egészséges életmódra nevelést tekintem fő feladatomnak, azaz célom az aktív sport beépítése a gyerekek és családjaik mindennapi életébe. Végül, de nem utolsó sorban a rohanó világunkban a közösségi programokon keresztül a baráti kapcsolatok építésére és a szabadidő hasznos eltöltésére törekszem.

A sulink oktatási tevékenysége 1997-től bővült egy speciális irányvonallal is, mely a tanulási, magatartási, szociális zavarokkal küzdő és fogyatékkal élők számára is lehetőséget biztosít a fejlődésre, sportolásra. Számukra a terápiás lehetőségeken túl a sporton, szabadidős programokon keresztül próbáljuk megteremteni a kiteljesedés és integrációs lehetőséget.

Eleinte csak a hidroterápia területeivel tudtuk fogadni a gyerekeket, majd az „Örökmozgó” Alapítvány létrehozásával és együttműködésével újabb mozgásterápiás módszerekkel is bővülni tudtunk. Hamar kiemelt jelentőséggel bírt tevékenységünkben a terápiás vonal, végső célunk pedig a közeljövőben komplex fejlesztő hellyé válni.

Az egyre újabb és újabb igények hatására úszósulink fokozatosan fejlesztő és sportiskolává alakul át, mind több foglalkozást, sportolási alternatívát  kínálva az érdeklődő családoknak.