MIRE JÓ A CSALÁD?

Minden családban állandó egymásrautaltságban és érzelmi kölcsönhatásban élnek a közösség tagjai. A család ma is menedék, komfortzóna, ahová a világ zaja elől vissza lehet húzódni, ahol elfogadnak, megértenek,  jó esetben feltétel nélkül szeretnek minket, ezért gyakran abba a hibába esünk, hogy elvárjuk, a többiek olvassanak a gondolatainkban. Ha nem így történik durcásak, elégedetlenek leszünk, negatívan reagálunk a többiek érzelmi életére is.

Már megint mi bajod van?
Családban élőként hajlamosak vagyunk kritikusan figyelni a többiek viselkedését, megjegyzéseket is teszünk azokra, de saját hibáinkat nem szívesen vesszük észre.  Szeretünk indirekt módon is közölni dolgokat, pl:
"mondd meg anyádnak....", "szólj már a gyerekedre...",  vagy kényesen ügyelünk arra, hogy nálunk ne essék egy hangos szó sem, ne lássák a gyerekek, hogy baj van. Ilyenkor rettegünk kimondani a másik felé, hogy valamivel nem értünk egyet, nem fogalmazzuk meg nyíltan a gondolatainkat, kinek  hiányzik a napokig tartó feszültség? De, a kommunikációs problémákhoz egy idő után pszichoszomatikus tünetek fognak kapcsolódni, akkor még inkább hárítunk, a feszültség halmozódik, és egy betegség formájában bukik a felszínre. Sajnos előfordul, hogy a tüneteket a gyerekünk fogja produkálni, hiszen közvetítő szerepet tölt be a szülők között, kifejezve ezáltal a felnőttek egymás iránti, - ki nem mondott - igényeit!

"Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk inkább titkos árvák lenni, de végül ők azok, akikhez mindig hazatalálsz." (Szex és New York c. film)

Válságban a klasszikus családmodell?
A legkisebb társadalmi egység anyából, apából és legalább 1 gyermekből áll. "Az apa a kenyérkereső, az anya otthonteremtő és neveli a gyerekeket."- mondja a jól ismert sztereotípia. Manapság a család szó jelentheti az egy gyermekes kiscsaládot, a több gyermekes nagycsaládot, a szülőpár egyik tagját nélkülöző csonka családot, és a mozaikcsaládot, amelybe a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermeket hoznak az előző kapcsolatukból.

A család egy szervezet, bonyolult kapcsolatokra épül, például a nő részéről a feleség-férj, anya-gyermek szerepeket és elvárásokat foglalja magába, és  a nő kiteljesedéséhez hozzátartozik az anyaság, erről sok szó esik. Arról jóval kevesebb, hogy a férfi kiteljesedésére is az apaság megélése, felelőssége teszi fel a koronát. A jól működő családnak szerves része az apa érzelmi mintájának hozzájárulása a mindennapi élethez, vagyis a férfi ne várja el, hogy "példabeszédei" által, rezzenéstelenül tiszteljék, mert a gyerekek érzelmi fejlődése szempontjából nagyon fontos az általa nyújtott rugalmas, pszichológiai támasz!

"A család nem csak azokat az embereket jelenti, akik felneveltek. És nem csak azokat, akiknek ugyanaz a vér csörgedezik az ereikben, mint neked. A család az, ahol szükség van rád." (Meg Cabot)

Gondolatolvasás helyett egyértelmű üzenetek!
A családi élet érzelmi, kulturális, morális és anyagi biztonsága nemcsak a gyerekek számára, de a szülők számára is nélkülözhetetlen az  egészséges, kiegyensúlyozott élethez. Ennek működéséhez azonban egyértelmű kommunikációra van szükség minden fél részéről, tehát annak mondjuk az üzeneteinket, akinek szánjuk, és azt mondjuk, amire gondolunk. Még így is fennáll a lehetősége annak, hogy félreértenek bennünket, ha a másik fél éppen nincs fogadókész állapotban.
 A "már ezerszer megmondtam".., "már megint nincs normális kaja..", "valaki vigye ki a szemetet..", "úgysem érted, miről beszélek..", mondatokat tartsuk fenn azokra az esetekre, amikor NEM akarjuk, hogy értsenek bennünket. Az összes többire ott a nyílt, direkt, finomhangolt kérésként megfogalmazott üzenetek lehetősége, próbálkozzunk!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com


forrás:
mipszi.hu

MENJÜNK ÉPÍTENI: KOCKAFESZT HÉTVÉGÉN!

Itt a tavaszi KOCKAFESZT!
A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők ismét kitesznek magukért, 2016. március 19-20-án!
 A 4. alkalommal megrendezésre kerülő Kockafeszt-en eddig soha nem látott, egyedi LEGO terepasztalokat tekinthetünk meg, és a két napos programban több játéklehetőség közül választhatunk, a gyerekek életkorát és a felnőttek játékkedvét is szem előtt tartva lesz:
-bolondos építőverseny
-kincskeresés
-jelmezverseny
-toronyépítő verseny
-tematikus építőversenyek
és még sok más, izgalmas lehetőség a kockázásra.
Helyszín:  Békásmegyeri Közösségi Ház
Bp. 1039 Csobánka tér 5. Nyitva: 10.00-18.00 óráig
Felnőtt jegy: 700,- Gyermek (1-14é):500,-Ft
Családi jegy: (2felnőtt+2gyerek): 2.000,-Ft
Értelmi- és mozgássérült gyermekek számára a belépés ingyenes!!!
további infók: www.klikk.info.hu

HURRÁ, NYARALUNK!!!

"Ez volt az utolsó, mára befejezted." - mondja ingerülten egy anya hat éves forma fiának, miközben a frissen kifizetett jégkrémet kezébe adja. "Nem lehet három fagyit enni egy nap!"- teszi hozzá, és felkapja a feleannyi idős, vélhetően kistesót, aki egy palacsintavéget tüntet el a szájában. A balatonaligai strand büféje zsúfolásig telt, még délután négy órakor is. Fürdés után pótolni kell az energiát, és a magyar ember számára a balaton parti nyaralás fogalmával szinte egybeforrt  a sajtos-tejfölös lángos, a kukorica, az (argentin) hekk és a palacsinta iránti áhitat. Hogy miért esszük ugyanazt immár 50 éve a magyar tenger partján, arról megoszlanak a vélemények. Nézetem szerint viszonylag még olcsó, azonnal vihető, gyorsan be lehet kapni, és laktató, meg szeretik a gyerekek.

Sok gyerek.
Az enyém nem. Egy 15 éves fiúval nyaralni több okból is praktikus. Nem kell már felpakolni a fél lakást, ha strandra akarunk menni, elég egy törölköző, egy frizbi, és egy kitömött pénztárca. Magamnak vizet, almát, kekszet viszek,  "csak a gyerek lakjon jól" felkiáltással, beállítom a napi "ebéd limitet", kb. háromezer forintra. Sok? Kevés? Nem tudom.
Az első csobbanás után menetrendszerint jön a kijelentő mondat: "Anya, éhes vagyok!" Száradás után irány a büfé. A mirelit csirkemell és hasáb már megvolt tegnap, javaslom válasszon mást. Egy pár sültkolbász, hasábbal, ketchuppal, és egy kóla 1.800,-Ft. Nézem az órát, 12 percen belül bekerült a szervezetbe. Sétálunk vissza a plázsra, útközben jégkrém, természetesen veszünk, de erről már én sem mondok le, és megteszem azt, amit otthon, év közben soha: iszom egy kólát is!! 
De nem a strand-gasztronómiáról akartam írni, sokkal inkább a nyaralás lényegéről:
mert az alig várt egy-két hétre készülve, mindenki bepakolja mindazt, amit fontosnak tart: könyvet, naptejet, gyógyszereket, karúszót, társasjátékokat és a bankkártyát.
 De, képesek vagyunk-e valóban elengedni magunkat?
 Otthon hagyni az otthoni gondokat, elengedni a szabályokat, és csak létezni, szabadon? Abban a tudatban, hogy ez most a pihenés, a regenerálódás, a töltődés ideje. Hiszen nem történik semmi, ha a gyerek jégkrémet ebédel és fagyit vacsorázik, és mi lángost falunk egy hétig. Egy nyaralás összekovácsolja a családot, és a közös együttlét csodája, hogy lesz majd mire emlékezni. Mert ne felejtsük el, a gyerekeknek kiváló a memóriájuk!
Felhőtlen, vidám nyaralást kívánok mindenkinek!!!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
klubvezető

BALLAG MÁR A VÉN DIÁK

Ez is eljött. Ballag a fiam. Ez elmúlt nyolc év képei diafilmként peregnek előttem, és csak én tudom mennyi sírás, mennyi nevetés, mennyi kétség és mennyi remény fér bele nyolc esztendőbe. És persze nemcsak egy autista gyereket nevelő család életébe.

Nem tévedek, ha azt állítom, mindenki emlékszik még a ballagására, és ha az osztálytársak nevére már nem is, de egy-két fotó emlékeztet bennünket arra, hogyan léptünk át észrevétlenül a gyerekkorból a "majdnemfelnőttvagy" státuszba.

De mióta is ballag a magyar diák, honnan ered ez a szokás?
A szó maga a latin 'valetans' = búcsúzó szóból ered, a szokás pedig Selmecbányáról, ahol a XIX. század 70-es éveiben az erdészeti és bányászati akadémia végzős hallgatói a "Ballag már a vén diák...." kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól.  A ballagás szokása a XX.század elejére már általánossá vált. Az 1920-as évektől a "Ballag már...."kezdetű nótát felváltotta az "Elmegyek, elmegyek..." magyar népdal. Szokássá vált, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzősök szerenáddal köszöntik tanáraikat, a ballagás napján pedig az iskola zászlaját követve, egymásba kapaszkodva, tarisznyával a vállukon mennek végig az iskola folyosóin.
Már a ballagási szokások is új köntösbe bújtak, a diákok számtalan ötlettel színesítik, például lufit engednek az ég felé, sőt ballagnak az óvodások is, teljes joggal, hiszen az igazi felhőtlen évek ott is véget érnek.
 Mi, édesanyák, és édesapák, csak rajtuk látjuk igazán az idő visszafordíthatatlan múlását. Ezért használjunk ki minden napot, amit gyermekeinkkel tölthetünk, hiszen mindegyik megismételhetetlen. 
Most megyek, mert Gerivel még gyakorolnunk kell a ballagási nótát, ami nálunk az LGT híres dala lesz: Valaki mondja meg.. a Képzelt riportból. 
Valaki mondja meg a hosszú élet miért tűnik úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg mi az, hogy elmúlt, 
Valaki mondja meg, hol maradt?

Ezt sem úszom meg bőgés nélkül. De nem is akarom.
Pápai Ildikó

HOVÁ MENJÜNK HÉTVÉGÉN?

Az időkép előrejelzése szerint, szombat-vasárnap 25 fok körüli, kora nyári hőmérséklet várható, és még eső sem fogja zavarni a szabadtéri programokra látogatókat, amelyekből ezen a hétvégén is akad bőven:

Szabadtéri Matinészínpad várja a családokat a Margitszigeten, a FŐKERT-napon április 25-én, ahol délelőtt 10 órától este hatig, bábszínházzal, zenés-táncos foglalkoztatóval, mesekoncertekkel szórakoztatják a család legfiatalabb tagjait.

ÁLLATLESEN BUDAPESTEN

Beköszöntött a rég várt tavasz, és szabadba csalogat a napsütés. Ha nem szeretnénk sokat utazni, de természetközeli élményre áhítozunk, akkor érdemes elruccanni Közép-Európa egyetlen mackószentélyébe, ahol 42 barnamedve, több mint két tucat farkas él nyugalomban. A macikat etetni is szabad!!
Macipark, Veresegyház, Patak u. 39.

Egyszerűbb gyermekkor

Hosszú hallgatás után, kissé talán bölcsebben, de mindenképpen fittebben visszatértem. Jézuska hogy-hogy nem meglepett egy olvasmánnyal.  Mivel idén volt időm elmerülni benne, hát meg is tettem. Átrágva magam mind a 300 oldalon, rájöttem, hogy mennyire igaz, mennyire egyszerű és nagyszerű. Amúgy meg tudom is mindezt, nincs benne semmi újdonság. És mégis.

Hogy mi volt ez az olvasmány? Nem más, mint maga a cím: Egyszerűbb gyermekkor, Kim John Payne-től.

Almát, diót, fokhagymát és mézet a Karácsonyi asztalra

Neked mi jut eszedbe a Karácsonyról?
Talán gyermekkori képek, illatok, ízek, érzések? Hogy mennyi titok és kedves hagyomány tartozik a keresztény világ legnagyobb ünnepéhez, abból szemezgettem néhányat, íme:

Újra zakatol a Mikulásvonat

Először két éve vonatoztunk együtt a Mikulással, és mondhatom jó kis móka volt. A Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásán már jókora tömeg várta fehér szakállút, de először huncut krampuszok irányítása mellett foglalhattuk el helyünket a kocsiban,

Az erő velünk van

A tegnap reggeli esőt bámulva jutott eszembe, milyen zseniálisan tudták megfogalmazni elődeink a hónapok jelentéstartalmát. November...enyészet hava, mondja a népi kalendárium, vagyis a természet szépségének, frissességének elengedése, az őszi, betekaritási munkák vége, a föld pihenőideje. Milyen jó is volna a természettel együtt visszahúzódni egy időre, befelé fordulni, és a szobai kislámpa meleg fényénél olvasni, gondolkozni, feltöltődni, semmit csinálni, ahogy Micimackó mondaná.

Ehhez képest enyhe lefolyású depressziót diagnosztizálok magamon,  elindítok egy mosást, és kizárólag  két dologra tudok koncentrálni: 1. melyik középiskolába fogják felvenni nyolcadikos, modellszépségű, angyali lelkű, autista fiamat, 

2. mikor kezdjem el a karácsonyi nagytakarítást? A két dolog fajsúlyossága meg sem közelíti egymást, mégis jelentős nyomást gyakorolnak az idegpályáimra. Az elsőre nehezebb a válasz, bár az biztos, nem versenyistállóba fogom vinni, de abból az iskolából, ami fel van készülve autista diákokra, négyet tudtam levadászni és meglátogatni az utóbbi napokban....szóval ezzel kelek, ezzel fekszem, a kettő között pedig ott az élet.

Egy kedves barátnőm hívott fel azzal, mintha a kiégés jeleit vélné felfedezni magán, pedig még csak most jön az év végi hajrá. Kicsit sajnáltuk magunkat, és abban egyeztünk meg, hogy jogunk van szarul érezni magunkat, nagyjából két napig.

Miért is? Mert a világ változik, a klasszikus női szerepek alig. "A nőnek a tűzhely mellett(is) a helye"- tartja az idézet, és ha a fiam az apjával akar csavarogni menni, akkor csak annyit mond: "Anya, Te maradj itthon főzni!" - ugye milyen érdekes? Akár azt is mondhatná, hogy maradjak itthon olvasni! Szóval ma már senki nem kényszerít minket semmire, de a nő, aki karriert akar, annak bűntudata van, a családanya, aki  otthon szeretne maradni, értéktelennek érzi magát, a középkorú pedig úgy hajt, mint egy öszvér, hogy hasznosnak, értékesnek tartsák. És mindennek ellenére tudjuk, hogy a nő a család szíve, lelke, aki megtölti színekkel a hétköznapokat, megtölti csillogással az ünnepeket. Anyák, nagymamák, dédmamák ősereje ez, ami még a legnehezebb napokban sem hagy el bennünket. Ez a női erő, ami velünk van.

Pápai Ildikó