"A verbálisan alig irányítható, feladathelyzetbe csak pillanatokra bevonható, nem beszélő gyermeknél jelentős károsodást láttunk a reciprok szociális interakciók, a kommunikáció és játék területén. Tünetei alapján autizmus spektrum zavar valószínűsíthető. Rendszeres autizmus specifikus fejlesztése szükséges."
Puff neki. Valahogy úgy éreztük magunkat, mint akiket ejtőernyővel ledobtak egy lakatlan szigetre, ahol újra ki kell faragni a "kőbaltát", és újra meg kell tanulni élni. Akinek sajátos nevelési igényű (SNI) gyermeke van, tudja miről beszélek. Amikor megkérdeztük a szakembereket, mit értenek autizmus specifikus fejlesztésen, több válasz is elhangzott, de abban mind egyetértettek, hogy a pszichés fejlesztés mellett a mozgásterápiák széles skálájából is válasszuk ki azokat, melyeket a gyermek örömmel végez.
Végletekig kétségbeesett szülőként mindenhová elmentünk, ahová küldtek minket, és ahol halvány remény csillant fel arra, hogy a mi kis szőke, örökmozgó, néma angyalkánk egyszer majd képes lesz a szemünkbe nézni, hallgatni fog a nevére, egy helyben ülve végig csinál egy kirakóst, és el tudja mondani, mit kér reggelire.
Jártunk Ayres (irisz)terápiára, TSMT-re, grafomotoros fejlesztésre, lovasterápiára és egyéni úszásra is. És mivel senki nem határozta meg, hogy mikor és mennyit, így heti 3 alkalommal, két különböző trenírozáson vett részt a gyerek.
Ennek ma 10 éve. Gergő harmonikusan fejlett, koránál jóval magasabb, izmos, mozgásában koordinált, feladat tudattal bíró, egyszerű mondatokban beszélő, de sokat kérdező, 8. osztályos kamasz, akinek épp középiskolát keresünk.
Sikertörténet? Nekünk igen.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon a fejlesztések nélkül is itt tartanánk-e? Nem tudom, de a válasz ennél sokkal bonyolultabb, hiszen nincs két egyforma gyerek. Egy valamiben vagyok biztos, szülőként azzal a tudattal élünk, hogy megtettük ami tőlünk telt, kihasználtuk a "korai fejlesztés" előnyeit. Nemcsak a gyereket, de magunkat is olyan szakemberekre bíztuk éveken át, akik elkötelezetten és hivatásszeretetből akartak és tudtak segíteni.
Pápai Ildikó
