2016. december 21., szerda

SZÁLLJATOK LE JÉZUSKÁRÓL!

Az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorában az ajándékozási szokásokról, a "JÉZUSKÁRA" várás misztériumáról beszélgettek, és arra kérték a hallgatókat, mondják el, náluk hogyan kerül fa alá az ajándék? Az egyik esemesező üzenetére lettem figyelmes, aki úgy fogalmazott, hogy Jézust ne mossuk össze az ajándékozással, főleg ne hozzuk összefüggésbe a benzin árcsökkenésével, mert december 25-e konkrétan a születésnapja, szóval szálljunk le róla.

Óhatatlanul felvetődött bennem is a kérdés, vajon honnan ered a generációkon átívelő kérdés: "Te mit kértél Jézuskától?" Az angyalszárnyakkal és kicsinyítő képzővel felruházott "Jézuska" a magyar, keresztény néphagyomány elképzelt alakja, és olyannyira csak a képzeletünkben él, hogy a gyerekek soha nem is láthatják, mert fontos a titokzatosság ébren tartása. Manapság a nagyszülők cirkuszba, sétálni viszik az unokákat, hogy a szóban forgó "lény" elvégezhesse  fontos feladatát, hogy azután nyomban el is tűnjön. Így volt ez a már dédanyáink idején, és ezt adjuk tovább mi is, gyermekeinknek.

Persze van olyan ismerősöm is, aki Thaiföldre megy, hogy elkerülje az ünnepi kliséket, a tömeget, a bejglisütést és az őrületet. Megértem, de én nem tudnék pálmafák alatt "mennyből az angyalt" énekelni. Még ez a felfokozott idegállapot is az ünnepvárás része, és mindenki számára egyértelmű, hogy a Karácsony a család és a gyerekek ünnepe. Ilyenkor mi is elhisszük, hogy történhetnek csodák, és talán nem túlzás, ha azt mondom, ez az esztendő "csúcspontja"!
Azért is szeretjük annyira ezt az ünnepet, mert a karácsonyfán lebegő, szikrázó gömbök fénye rávetül az arcokra, és meglátjuk a velünk élő másik ember fényesebb, de árnyékosabb oldalát is, mégis tudjuk, hogy összetartozunk.
Ez az egység pedig, megóv minket a rideg külvilágtól, és egymás örömének gyarapítása jelenti a valódi, "ünnepi" emelkedettséget.

És ha megkérdeznéd, nekem mi jelenti a csúcspontot, akkor azt felelném, hogy a fiam arcának látványa, amikor megáll a feldíszített karácsonyfa előtt. És ehhez a csomagolt ajándékoknak kevés köze van, sokkal inkább Jézuskának, aki ott él mindannyiunk szívében, csak mi, felnőttek már úgy nevezzük: Remény.

A lehető legszebb Karácsonyt kívánom Mindenkinek!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner