-Tojás van benne? - kérdezi barátnőm, mire én bólogatok, de ő kedvesen visszautasítja, a finoman roppanós kekszet.
Meglepetten arról érdeklődöm, hogy a tojással épp mi baja, hiszen legalább 10 féle gyógyhatását említi a szakirodalom, annyit mond, hogy igazából semmi, csak most épp lúgosít, és ez a kávé is csak egy apró kitérő.
Mi az egészséges?
Tavasz van, és ilyenkor mindenki egy kicsivel jobban odafigyel arra, hogy a nehéz, téli ételek után, valami egészségesebb kerüljön a tányérjára. Vannak azonban olyanok, akiknél az "élettanilag" helyes táplálkozás már rögeszmévé válik. Nem csoda, hiszen az ételallergiákról szóló és egyéb, táplálkozással összefüggő rémhírek sokszor arra késztetnek minket, hogy megkérdőjelezzük, van-e egyáltalán olyan étel, ami nem ártalmas valamiért?
Ezen a nyomvonalon haladva, egyesek azonban kórosan ügyelnek arra, hogy pontosan megtervezzék, mikor-mit-mivel fogyasszanak, és hol szerezzék be az általuk egészségesnek vélt alapanyagokat. Őket a tudomány egy új elnevezéssel látta el:
Orthorexia nervosa
annak a tünetegyüttesnek a neve, amikor valaki az egészséges étkezés kóros megszállottja. Csak az általa biztonságosnak tartott termelőktől, csak biztonságos módon kezelt, tárolt, elkészített ételt hajlandó elfogyasztani. Az érintett gyakran igyekszik környezetét is meggyőzni arról, hogy kizárólag ez az egészséges, hosszú élet záloga.
Az orthorexia abban különbözik az anorexiától és a bulimiától, hogy amíg az utóbbiaknál a vágyott testsúly elérése a cél, addig az orthorexiásnak nem fogyás áll a hite középpontjában, hanem az egészségmegőrzés.
A jelenséget egy belgyógyász, Steven Bratman írta le először, 1997-ben. És amíg az anorexia és a bulimia inkább női betegség, az orthorexia érinti az erősebbik nemet is.
Hogy melyik társadalmi rétegből kerülnek ki az orthorexiások, arról egyenlőre még nem készült statisztika, de vélhetően nem sokgyermekes családok és a nyugdíjasok között kell őket keresnünk.
Ugyanakkor természetes törekvés, hogy egészséges, változatos, az évszakoknak megfelelő ételeket fogyasszunk, és ezzel tápláljuk a családunkat is. A baj akkor van, ha étkezési szokásainkat szigorú -áthághatatlan -szabályok közé szorítjuk, - kivéve persze, ha igazolt ételallergiával rendelkezünk - és bűntudatot érzünk, ha épp lecsúszik egy-két "ártalmasnak" tartott falat.
Népszerű költőnket Faludy Györgyöt kérdezték egykor, mi a legkedvesebb étele, amire azt felelte, hogy aki megjárta a börtönt, annak szinte minden. És ami jól esik, az nem árthat, igaz?
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
