Olvasom a közösségi oldal legfrissebb hírét, és görgethetnék tovább, hiszen mindennapos "ügy", de épp két hete jártunk ott, és ugyan nem vonattal mentünk, de a hangszer miatt kisétáltunk az állomásra. A zongora felett egy tábla állt:
Játssz rajtam, a Tiéd vagyok!
Három éve zongorázni tanuló autista fiam játszott. Egy "álmomból felébresztenek is tudom" típusú vidám dallamot, ami - a nem megfelelő hőmérséklet és tárolás során - alaposan elhangolódott zongorán szinte felismerhetetlenül csengett, de az élmény önmagában is üdítő volt, hiszen nem sokan mondhatjuk el magunkról Liszt és Bartók hazájában, hogy egy vasúti váróban zongorázunk. Utoljára Prágában láttam ilyet, huszonhárom éve, és akkor azt gondoltam, nálunk ez lehetetlen volna.
Antiszociális vagy vandál?
Nem szabad levonni következtetést a fenti hír hallatán, hogy aki játszani tud, az játszik, aki nem, az rongál, de mégis....Hogy ki és miért, azt majd a kamerák által rögzített képek talán bizonyítani tudják, de egyáltalán nem biztos, hogy aki nekimegy egy hangszernek az megrögzött vandál, aki sportot űz a köztulajdon megrongálásból, lehet hogy csak a srácok buli után túlpörögtek, őket azonban nevezhetjük antiszociálisnak, hiszen szándékosan kárt okoztak a közösségnek, még akkor is, ha másnap rettentően rosszul éreznék magukat miatta.
Elégedetlenség, örömtelenség, kilátástalanság?
Mi lehet az oka annak, hogy nem tiszteljük mások tulajdonát? Úgy építkezünk, hogy a szomszéd házának falát kidöntjük, leszakítjuk a vadonatúj pad ülőkéjét, a kuka mellé dobjuk a szemetet, a frissen nyírt, közparki pázsitra sörösdobozokat hajítunk, és megreggelizünk a négyes villamoson, majd a parizer papírját az ülésen hagyjuk?
A morális depresszió, az igénytelenség, mint a szálló por lassan belepi az embereket, és a közös értékeinkre való odafigyelés érdeklődés hiányában elmarad.
Akiknek mégis mindez fontos, azok egyféleképpen védekezhetnek, "csakazértis" vigyáznak a szépre.
Szóban forgó hangszer több mint száz éve muzsikál, egy névtelenséget kérő magánszemély jóvoltából került az állomásra. A hírek szerint már javítják, és napokon belül visszakerülhet a helyére, de vajon kibír- e még száz évet?
Pápai Ildikó
