Haverom a Fogtündér

Imádom a Fogtündér intézményét.

Mifelénk állandósulni látszik a lefekvés előtti vagy utáni pillanatokban történő fogvesztés. Mondanom se kell, hogy milyen természetű problémákat hordoz magában gyermekeim ilyesfajta last minute akciója.
Különösen nehezíti helyzetünket, hogy a mi körzetünk tündérkéje az elfoglaltabb vagy kényelmesebb fajtából való, rendelési időn kívül nincs ügyfélfogadás, se ügyelet, házhoz szállítás meg végképp - Kérjen időpontot vagy oldja meg kedves apuka. Ezt finoman fogalmazva is beszívtuk - de már nem először. A minap is kálváriát jártunk -a drágalátos kollegina miatt- kis híján a fogam hagytam ott én is a tűzoltó munka hevében. Este érkezett a titokzatos kódolt üzenet, miszerint tudod, megint.... az a bizonyos... szükséges volna... értekezz vele... olyasmi legyen... de ne legyen... vagy, ha mégis... akkor...

Hú, hát ettől rettegek nap mint nap, amikor meglazulni látszik egynémelyik fog. Minap ismét utolért a riasztás. Két esti munka között padlógáz a nyersanyag lelőhelyre, feladatra szánható idő -2 perc, nem gond, megoldom. Hú basszus, de nagy hodály... mennyi minden van itt... semmit sem találok. Valami csak akad azért? Vagy mégsem? Telefon. Ok. Megvan. Lazíthatok, ismét padlógáz, de immár a melóba tovább. Éjfél előtt hazaérkezés, végre otthon, édes otthon.

Randiztál a tündérrel? Persze. Ezt küldte? Ja. Na ne már... Miért? Hát mert, na ne már... Semmi gond, megoldom. Autó, padlógáz. Éjszakai szolgáltató üzemegységek 1,2,3. Telefon. Megvan. Ébresztőig 5 óra. Az éppen elég lesz. Királyság.

Ezúton csókoltatom a körzetes Fogtündért, de azért fontolóra veszek egy petíciót a szakszervezetnél.