Turi a négyzeten

Minden szerdán délután a belvárosba citálom a gyereket, egy kis plusz angolra. Már tavaly is feltűnt, hogy egyre-másra nyílnak a parányi, hangulatos kávézók, teázók, kekszboltok és a bolhapiac mintájára berendezkedett "kacat-tanyák", de ami szinte ledöntött a lábamról, hogy az Oktogontól a Jászai Mari térig minden harmadik üzlet second-hand kollekciót kínál.

 A múlt héten épp télikabát vásár volt a hálózatban, minden darab 2.990.-Ft, ordították a plakátok végig a körúton.
 Nem kell plázacicának lenni ahhoz, hogy tisztában legyünk a trendi, és minőségi kabátárakkal, így mindenki tudja, hogy a fenti ár, szorozva tízzel. Nem mindegy. 
Elkezdtem törni a fejem, hogy mikor is kezdődhetett itthon a turi-feeling? Nagyjából 15 éve, amikor szemfüles vállalkozók felismerték, hogy nem minden használt ruha használhatatlan.

 Hogy a "turi jelenség" jó avagy sem, arról sokat lehetne beszélni, egy biztos, a vásárlás izgalma ezeken a helyeken megsokszorozódik. Itt nyugodtan válogathatunk, a kutya sem kérdezi meg, hozzon-e kisebbet, nagyobbat, más fazont vagy színt, és szerény becsléssel is, akár 2-3 órát eltölthetünk ezekben a szentélyekben anélkül, hogy szúrós tekintettel néznének ránk. Természetesen minimum kettőben én is körülnézek, valamit találok alapon. A kabátok ránézésre olyanok, mintha a Mafilm jelmeztárából hozták volna, és épp egy II. világháborús film statisztáira várna. Erről ennyit, de valaminek lennie kell itt, ami viszont csak rám vár, -morfondírozok a kollekciót fürkészve. Megakad a szemem egy melegbarna pulcsin, épp a fiam mérete. Kifordítom, befordítom, semmi baja, a belső címkén felirat: Matthew Ewans, Winston street 8. A volt tulajdonos lehet, aki valahol, egy angol kisvárosban, talán az iskolapadot koptatta benne, holnaptól pedig egy magyar kölyök fog rollerezni benne. Ez kérem az igazi globalizáció, a határokon átívelő használt ruhák diadala. Mutatom is a barátnőmnek a szerzeményem délután, aki annyira utálja az ilyen boltokban terjengő, jellegzetesen dohos szagot, hogy soha be nem tenné a lábát. Csak mi,  a másik táborhoz tartozók tudjuk, mit veszít!!!
Pápai Ildikó