Miért is ne lehetne igazán nagy kunszt, ha egy hat évig nem beszélő gyerek iskolai teljesítményének csúcspontja a jeles osztályzat angolból? Miért ne lehetnék büszke arra, hogy a beszéd-és szövegértési nehézséggel küzdő autista gyerek tanulmányi eredménye a többi tárgyból nem mérhető össze az osztályfokával, de imádják az osztálytársai. Részünkről ugyan pech, hogy ma még nem a Minecraft-falu, a Lego-ház, a sudoku és a szókereső elkészítésének részidejét osztályozzák, de ki mondja meg, hogy 20 év múlva ki-és mi számít majd sikeresnek? Már most halljuk, hogy a technika ilyen ütemű fejlődése szakmák teljes megszűnését hozhatja magával!
Jönnek a robotok!
Ray Kurzweil futurológus, a Google műszaki igazgatója szerint a jelenleg prognosztizálható fejlődési ütem mellett körülbelül 2045-re bekövetkezik a technológiai szingularitás, azaz a mesterséges intelligencia szintje eléri azt a fokot, amelyet az emberi elme már képtelen követni.
Sőt, nemrégiben olyan hír borzolta a kedélyeket, hogy a Honkong és Kanton között félúton elterülő nagyvárosban, Tungkuanban a Changying Precision Technology Company 650 ember helyett ma már 60 fő gyártja egy robotizált üzemben a mobiltelefonokat, s a cég termelékenysége hatalmasat ugrott!
De mi a helyzet az érzelmekkel?
Paul Allen, a Microsoft társalapítója az állítja, hogy az emberi agy túlságosan bonyolult ahhoz, semhogy egyszerűen leváltható lenne! Hiszen elvont gondolkodásunkat, vagyis mindazt, ami épp emberré tesz bennünket, az érzelmek széles skálája, a szeretet, a humor, a düh, a gyász lelki töltését képesek lesznek-e a gépek elsajátítani?
Picasso ma fogyatékos lenne!
"Nem a kitűnőkből lesznek a topmenedzserek!" - mondja Vekerdy Tamás, majd hozzáteszi, hogy Picasso nem tudott megtanulni az iskolában írni, olvasni, számolni, csak épp festőzseni vált belőle! Azt is régóta tudjuk, hogy az intelligenciának 9-11 féle formája van, mondjuk ötféle szóbeli, ötféle cselekvési, és ebből az iskola csak az értelmi intelligenciára kíváncsi, azon belül is csak a matematikai készségekre és a lexikális tudásra, miközben a gyerekek cselekvési intelligenciában erősek! - teszi hozzá a szakember. Ez az, ezt mondom én is! A fiam cselekvési intelligenciája a csillagokig ér, igazi szeretetmotivátor! Kötve hiszem, hogy húsz év múlva egy robot épp úgy fog a szemembe nézni, úgy fog átkarolni, és úgy búgni a fülembe, hogy : "Anya, mosolyogva álmodjál, nagyon szeretlek!" - mint Gergő teszi ezt nap, mint nap.
Nem vagyunk rossz szülők..,
ha nem drámázunk a bizonyítványon. A visszajelzés persze fontos, de a jegyek nem bennünket minősítenek, és nem is a gyereket. Fejlődési ütemük, készségszintjük életkoronként változik. Nem összemérhető. Persze volt idő, amikor én is összemértem, de akkor nem figyeltem arra, hogy ki is az a gyerek, aki mellettem görnyed a füzet fölött, és mennyit bír? A feladatok pedig elhitették velem, hogy a gyerekem buta! És biztos, hogy TE is érezted már, hogy kiteszed a lelked, mégsem tanul az a büdös kölyök!! Pedig csak el van foglalva a világgal, hogy megértse! Azt a világot, amelyet elsősorban nem a könyvekből, hanem rajtunk, a családján keresztül fog megismerni, és a tőlünk kapott iránytűvel fog tovább menni. A világ felfedezésre pedig a nyár a legjobb időpont, engedjük el magunkat, legyünk "haverok", csináljuk azt, amihez igazán kedvünk van! Ahogy Gergő szokta mondani egy zsúfolt nap után:
"Anya, unatkozunk?"
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com
