Vekerdy Tamás,
egy ország rajongott gyermekpszichológusa, aki empátiájával, kompetenciájával, intelligens szabadelvűségével nemcsak jobb szülővé, de jobb emberré is tett minket, akik hallgattuk, olvastuk őt.
1935. szeptember 21-én született Budapesten, és nem egyenes út vezetett a pszichológusi pályáig, dolgozott statisztaként, házitanítóként, volt joghallgató, majd a Család és Iskola című lapnál javasolták neki, hogy végezze el a pszichológia szakot.
Halálhíre bejárta a közösségi médiát, egy ország gyászolja.
Sokat töprengtem, mivel búcsúzhatnánk méltóképpen, hiszen minden szava értéket képviselt, szellemi hagyatéka pótolhatatlan. Álljon itt Tőle néhány gondolat, amit magunkkal viszünk, hogy belső iránytűként szolgálhasson bennünket:
"A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad játék. Mindennap kellene mesélni neki. Emellett napi 4-5 óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége akkor is, amikor iskolába kerül."
"Egy gyerek attól boldog, ha a szülei is jól vannak. Könyörgöm az anyáknak, ne vasaljanak!"
"Amit leginkább tisztelek a nőkben, az a kiterjesztett jelenlét. A legértékesebb nők mindig itt vannak, egész személyiségükkel közöttünk."
..mert a gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a csontunkat, de ez az elmúlt évszázadokban nem volt gond, hiszen nagycsaládok éltek együtt, senki nem gondolt arra, hogy csak anya és apa küzdjön egyedül a gyerekkel. Meg kell szabadulni időnként a gyerekektől. Egyedül is, házastárssal együtt is pihenni kell, emberi életet kell élni. Sok anya azt mondja, hogy úgyis otthon van, csak a gyerek a dolga, és miért fizetne ezért valakinek, de ez mentálhigiénés szempontból irtózatos tévedés. - mondta egy interjúban.
A magyar oktatási rendszerről és az elavult iskolai módszerekről is határozott véleménye volt, amit soha nem rejtett véka alá:
"A mindenből kitűnő, szorgalmas gyerekek ritkán emelkednek ki a felnőtt életben a társaik közül. A tehetségről ma sem tudjuk, hogy micsoda, de az biztos, hogy deviáns. Egy kiemelkedően tehetséges kölyök nem kitűnő, inkább egy-két tárgyból jó, a többiből esetleg bukdácsol."
"A mai iskolarendszer ember- és tehetségellenes."
"A jelmondatom: Szard le az iskolát! Az élethez való hozzáállás egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy a gyereked hogyan teljesít az iskolában."
"A kritikai érzéket a magyar iskolarendszer szemtelenségnek nevezi és nem tolerálja. Általánosan elfogadott alaptétel a nyugati, fejlett társadalmakban, hogy a kreativitás és kritikai érzék lesz a legfontosabb képesség a következő évtizedekben."
És mit tartott élete egyik legcsodálatosabb pillanatának:
"...az hogy a Jókai Lóri barátomtól kölcsönkapott albérleti szobában hajnali négy órakor törölközőket vasalok. És egyszer csak csöng a telefon, és értesít engem a doktor úr, hogy megszületett a fiam: Dani, az első gyermekünk."
Búcsú a Tanár Úrtól
"Hiszek a halál utáni életben. Mást nem is tudok elképzelni. Bár maximálisan világi embernek tartom magam. Egyszer réges-rég, egy mélyen hívő barátommal ültünk egy éjszakai járatú villamoson, és arról beszélgettünk, hogy van-e halál utáni lét? Ő azt mondta, elképzelhetetlennek tartja. Én, a szkeptikus viszont, másképp elképzelni sem tudom, evidencia, hogy van! Azóta is így vagyok ezzel. El nem tudom képzelni, hogy a halál után kész, vége. És a gyerekek is így képzelik el. Ők is el tudják fogadni, hogy visszatérünk:
egyszer víz lesz belőlünk, patak, felhő....
Köszönjük Tanár Úr!
Pápai Ildikó
