Hálával teremteni

Ildicoaching

Figyelem a gyerekem. Figyelem, ahogyan reggeli után kinyitja az adventi naptár soron következő ajtaját, betolja szájába az apró csokifalatkát, gyorsan megszámolja, még mennyi van a dobozban, majd elszalad fogat mosni, és fogkefével a szájában kérdezi naponta:"Anyaaaa, ha effogy a tsoki, akkol mi lesz?"
-"Akkor itt a Karácsony!"- felelem naponta. 

Figyelem az embereket az utcán, a bankban, a bevásárlópalotákban, és azt látom, hogy még a legelvetemültebb alakok is türelmesebbek, előre köszönnek és visszamosolyognak. Hangolódunk. Lassan-lassan alakul az ünnep. "Az evés, és a vásárlás szent ünnepe", mondaná amerikai barátnőm, aki azt meséli, hogy odaát 26-án,  a Boxing Day, a leárazás napja hozza el az ünnepi katarzist.
Sajnálom őket. Őszintén. És sajnálom azt a kéregetőt is, aki az aluljáró lépcsőjén ülve, kezében egy kartonlappal azt üzeni: ma még nem evett semmit!! Egyre többen vannak, és én egyre többször állok meg, és adok száz-kétszáz forintot, ami egy csepp remény arra a délutánra.

És egyre többet gondolok arra, milyen szerencsés vagyok, mert nem vagyok kiszolgáltatva senkinek. Hálás lehetek Istennek, az Univerzumnak, saját magamnak, a családomnak azért, mert jó(l)étben élek. Sok írás szól arról, hogy hálával teremteni lehet, hogy a hálás emberek kevésbé depresszívek, irigyek, sőt egészségesebbek és jobban alszanak mint negatív életfelfogású társaik. Te szoktál hálát adni azért, amid van? Tudsz hálával gondolni embertársaidra, ki tudod mutatni irántuk a megbecsülésed, képes vagy megköszönni nekik mindazt, amit érted vagy másokért tesznek, ki tudod mondani: szeretlek? Ha nehezen megy, akkor kezd magadon! Este, lefekvés után, amikor végig pörgeted a napodat, ne felejts el hálás lenni azért, hogy élsz, hogy hasznossá tudod tenni magad, hogy van hová hazamenned, van mit enned, és szerető emberek vesznek körül. Ez a rövid rituálé, még a legsötétebb időszakainkban is segít ráébreszteni minket arra, hogy mi mindenünk van!!! Modern ima? Igen.
"Karácsony a szeretet ünnepe"- mondjuk ebben a kultúrkörben, de lehetne a köszönet, és a hála ünnepe is. Mondj köszönetet, írj levelet, telefonálj, találkozz és öleld meg azt, aki fontos neked. Minden hálával telt gondolatod, és szavad visszatér hozzád. Ne fukarkodj velük. A fényfüzér parádé, a giccsáradat, és az ajándék-promenád szemet kápráztató csillogásán túl, még mindig a jó szó, a valódi ajándék, amit egymásnak adhatunk. Én ebben hiszek.
Pápai Ildikó