"Add körbe a mézes szilvát, egyszer élünk!"-dübörgi egy napbarnított, izmos srác, a déli parti sebes vonaton, másik három társának. "Te, tök jó, hogy vége a szakmai gyakorlatnak, most már csak a buli van nyár végéig!"-mondja egy vékony szőke, és átadja a hosszú nyakú üveget a mellette ülőnek. Mindegyik kezében egy-egy energiaital, isznak, röhögnek, srófolják magukat az estére, gondolom.
Tőlük balra ülök, olvasni próbálok, de a hangzavarban esélytelen. Nézem őket, ahogy egymásra licitálva szórják a poénokat. Fiatalok, szabadok, őrültek. És ez így van jól. A vékony szőke elkapja a tekintetemet, valamivel halkabban kezd beszélni a társaihoz. Talán azt hiszi, zavar a hangerő, pedig nem.
Az idő múlása inkább. Számomra az augusztus nem az édes nyárutót jelenti, amikor még belehúzhatok a jóba, hanem egy újabb születésnap eljövetelét, amikor számot vetek, mit tettem, és mit tehetek még magamért és azokért, akik számítanak rám. Ez a hónap már magában hordozza a fiam új iskolai tanévének kezdetét is, és a szorongásomat, hogy vajon megállja-e a helyét?
"Ne stresszeld magad, élvezzétek ki a nyarat, mindent a maga idejében!"-mondja a család, és igazuk van. Gyakran észre sem vesszük, a jelen örömteli pillanatait, mert azon rágódunk, mi csúszott ki a kezünkből tegnap, és hogyan lehetne szebb a holnap. Carpe diem!- Élj a mának!-mondja a fordítás, és a fiúknak a vonaton vélhetően ezt jelentette. De mit jelent nekünk, harmincon-negyvenen túliaknak a mában élés?
Számomra a sietséget, hogy minden beleférjen a napba, amit elterveztem. Pedig milyen jó lenne, ha nem kéne törődni a holnappal, nem gondolni a soron következő feladatokra. Csak megragadni az adott napot, és kifacsarni belőle mindazt, amit csak lehet. És miért ne lehetne? Miért ne lehetnénk érett hedonisták?Bölcsebben, felelősségünk teljes tudatában hódolni az életörömnek. Koncentráltan, derűsen jelen lenni életünk minden pillanatában.
Ja, hogy ez illúzió, mondjátok. Hiszen a civilizált embernek ezer felé kell figyelnie, és ma meghozni a jövőt kikövező döntéseit. De van egy másik fordítás is: Ragadd meg napot! Használd ki az időt!- nekem ez jobban tetszik. Mert az időt nemcsak világmegváltásra lehet használni, de olyan gondolatokra, szavakra, tettekre, amelyeket - a napi prioritások sorában - gyakran csak tologatunk.
Lassan a nyár végére érünk, ne halogassuk hát azokat a pillanatokat, amelyeket meg tudunk tölteni élménnyel, szeretettel, izgalommal és örömmel!! Éljük meg ma, a jelen szép pillanatait, töltsük az időt szeretteink körében, foglalkozzunk gyakrabban olyan tevékenységekkel, melyek kikapcsolnak, feltöltenek bennünket. Ez nem luxus.
Olyan "énvédő" mechanizmus, amellyel edzettebben tudunk majd szembenézni a holnap kihívásaival!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
klubvezető