Miért jó szülőnek lenni? Többek között azért, mert akkor részt vehetsz például a gyermeked nyári táborában. Meg azért is, mert új élményekkel gazdagodhatsz, új vállalásokat mérhetsz magadra, melyek soha nem látott kihívásokkal járnak.
A gyermekeim sulija nagy "vízitúra fun" intézmény, így az idei nyár sem telhetett el nélküle. Jó szülő, sportvonalas apuka, rutinos vízi ember lévén némi életmentő ismeretekkel is felvértezve, a program kihagyhatatlan kellékének éreztem magam. Sőt!
Mit nekem, ha lúd legyen kövér gondoltam. Emeltem a tétet és magamra mértem a 62 fős szülő, gyerek, tesó hadból álló brigád élelmezési menedzselését másik botor, akarom mondani bátor anyuval és apuval karöltve. Az osztálytanító rögtön nekem szegezte a kérdést, hogy biztos? Megfontoltam? Természetesen. 20 év rutinnal a hátam mögött - némi laza nagyképűséggel fűszerezve - kijelenthetem, hogy persze jöhet nem gond megoldom. Hogy mit? Bármit.
Lett is mit. Naponta össze kellett koordinálni a csapat igényeit, a szomszédos iskola menzájával. Nem volt nagy ügy, csak 7 féle menüt kellett naponta közös nevezőre hozni. Úgy, mint normál, vega, vegán, paleo, glutén- és tej mentes, valamint ketogén diétásat. Ha jól toltuk, némi rafinériával spékelve, akár 1-2 óra alatt is megszületett a másnapi kaja konszenzus. Utána csak a menzafőnökkel kellett megvívni az apró cseprő csörtéket, hogy átmenjen a szűrőn a közakarat. Mikor megvolt minden, kicsit hátradőlhettünk szusszanni, az esti kupaktanácsig, amikor is terítékre került, hogy mi legyen a reggeli és a tízórai másnap. A döntést alvás követte, az alvást reggel.
S lőn, napsugaras reggel ébresztett. Vidám kásafőzéssel indulhatott a napunk -méghozzá kisebb talicskára valóval-, hogy meglegyen a naphosszig tartó lendület. Nekem meglett az biztos, mert bográcsban készült majd egy órán át. De legalább kavarhattam egy jót, következmények nélkül.
Következő reggelen gondoltunk egy merészet és megfejeltük a kásaprojektet tojásrántottával. De nem akár hogy, szintén tábortűzön. Mivel az idő nem pazarlásra való, hát gondoltuk jöjjön az egész egy húzásra. Nem kellett sok tojás hozzá, csak 200 darab. Meg egy ipari tepsi vágódeszkával. És képzeljétek sikerült!
Fenomenális élmény volt, akárcsak a 35 gyerek dobálása a vízben utána. Hát szabad kihagyni az ilyet? Ugye, hogy nem?
Mika
