2015. szeptember 28., hétfő

EMBERT BARÁTJÁRÓL...

Hét végén láttam a Vejedre ütök című, 2004-ben készült amerikai vígjátékot, ahol két merőben különböző családból érkező fiatal szeretne házasságot kötni, de előbb túl kell élni a másik fél szüleivel való találkozást. A lányos apa, nevezetes Robert de Niro filozófiája szerint csak az kerülhet közel a lányához és hozzájuk, aki belefér az általa  felrajzolt "bizalom körébe".
Ezt a jelenséget tovább gondolva jutottam el oda, hogy ha nem is mondjuk ki, de mindnyájunknak van ilyen "bizalom körünk". Szerencsés estben a közvetlen családunkból, az anya, apa, esetleg a testvér képében, de léteznek gyerekkorunkban gyökerező, és a felnőtté válás bizonytalanságait túlélő barátságok is. 

Ezek a kapcsolatok kincset érnek, hiszen hozzájuk lehet fordulni, ha a szülőkkel nem lehet megosztani valamit, vagy túl intim dologról van szó. Ezek a barátságok visszatükrözik a személyiségünket és az értékrendünket, és jóllehet, az évek sodrásában eltávolodnak a felek egymástól, de egy hosszabb "szünet" után újra egymásra találnak. 
Vannak az úgynevezett felnőtt barátságok, amelyek egy-egy életperiódusban születnek, de olyan mélységekbe visznek bennünket, amiről korábban nem is álmodtunk. 
Ezek a barátok kerülnek a szoros bizalmi körbe, és legfeljebb  3-5 ember tartozhat ide.
Az ilyen, minőségi  kapcsolatok coaching szempontból is remekül működnek, hiszen egy-egy beszélgetés alkalmával, olyan problémák, konfliktusok kerülnek kibeszélésre, meghallgatásra, hogy már attól megoldódik a beszélő fél problémája, hogy a másik értő füllel hallgatta.
 Ezek a találkozások közérzet javító hatással is bírnak, és javítják az önértékelést! Három évvel ezelőtt még én sem  hittem, hogy a szomszédomban lelek rá egy ilyen gyöngyszemre.
Egy tágabb bizalmi körben ülnek azok az ismerőseink, akikkel egy utazáson, tanfolyamon, iskolában, munkahelyen találkoztunk először, és a közös érdeklődési kör egy időre összekovácsol bennünket. Ők azok, akikkel nem találkozunk rendszeresen, de a beszélgetéseinket ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, és az egy-két, közös terület, ahol mindketten érintettek vagyunk jó alap a kapcsolat fejlődéséhez, és megtartásához.
A "bizalmi körön" kívül esnek az internetes barátságok, a "fészbúk" kapcsolatok, hiszen őket nem ismerjük közelről, de valahol, valamikor találkoztunk már, és nagyra értékeljük a tudásukat, képességeiket, és kölcsönösen figyelemmel kísérjük, még ha virtuálisan is, egymás életét.
"Összetett, támogató, emberi viszony"- mondja a barátságról a Wikipédia, és hihetetlenül találó a magyar közmondás, miszerint "Madarat tolláról, embert barátjáról".

 Gyerekkori barátságaink meghatározóak a személyiségfejlődésünk során, és bevésődnek mind a pozitív, mind a negatív minták, ill. hogy egyenrangú vagy alárendelt szerepben léteztünk-e a barátságban. Felnőtt életünk kapcsolódásai pedig valóban a közös értékrenden és érdeklődési körön  nyugszanak, amelyben egymás támogatása, inspirálása, erősítése jelentik a legfontosabb mérföldköveket.
Egy 25000 ember bevonásával végzett kanadai tanulmány bebizonyította, hogy aki legalább 5 emberrel ápol tartós barátságot, azok az emberek mentálisan sokkal egészségesebbek, kalandvágyóbbak, motiváltabbak, és jóval könnyebben kezelik a stresszes helyzeteket!
Szóval kedves olvasó, szakíts időt a baráti beszélgetésekre, mert felérnek egy terápiával!!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner