Ha gyermekeink az utóbbi hetekben még szűkszavúbbá válnának, akkor talán a 2015. január 1-től hivatalosan, és élesben is beindult menzareform lehet a magyarázata.
Mit jelent ez hivatalosan?
A rendelet pontosan rögzíti, hogy milyen összetételűek és tápanyagtartalmúak legyenek a menzaételek. A szolgáltatóknak kevesebb sóval, cukorral, egészségesebb - és drágább - alapanyagokból, korszerűbb konyhatechnológiai megoldásokkal kell főzniük. A bő olajban sült ételek helyett alacsony zsírtartalmú húsok, és minél több zöldség, gyümölcs, tejtermék és teljes kiőrlésű gabonatermékek legyenek a kínálatban.
A reform célja az is, hogy az elhízással küzdő gyerekek az iskolában minőségi ételeket ehessenek. De felmerül a kérdés, hogy iskolai szinten megoldható-e ez a probléma akkor, ha otthon a gyermek továbbra is "hízlaló" ételeket fogyaszt?
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Egyes térségek konyhavezetői eddig sokkal inkább azon törték a fejüket, hogyan adhatnának minél táplálóbb ételeket a szegényebb családok gyermekeinek, ahol napi probléma, hogy kerül-e valami egyáltalán az asztalra?
Az egyik, reformételeket elsőként bevezető szolgáltató szerint az új alapanyagok közül, mint a köles, az amaránt, a hajdina, a csicseriborsó vagy a bulgur, az utóbbit fogadták el leginkább a gyerekek, mert ízre és külsőre is a tarhonyára, rizsre emlékeztet. A délutáni zsíros kenyér helyett felkínált, egészséges avokádókrémes kenyér azonban megbukott, a gyerekek nem tudták elfogadni sem a színét, sem az állagát.
A rendelet szerint leszűkült az adható felvágottak, szalámik és májkrémek köre, csak tudnám, hogy akkor mit esznek reggelire és uzsonnára a kölykök?
A felmérések alapján a megkérdezett gyerekek 80-82%-a, vagyis a többség, nem találta finomabbnak az ételeket, 77%-uk a menü ízetlenségére panaszkodott.
-Adhatunk mi padlizsánkrémet, brokkolikrémlevest, sótlan krumplit, ha odahaza egészségtelenül étkezik a gyerek. Nem fogja megenni a teljeskiőrlésű sajtkrémes kenyeret, ha a látványpékség sütijeivel engedik el iskolába, és hiába számolgatjuk mi a kalóriákat, ha a gyerek este zsíros vagy lekváros kenyeret eszik otthon. - mondja egy somogyi település konyhavezetője.
A megkérdezett iskolai szakemberek egyöntetűen üdvözlik az ételek sótartalmának drasztikus csökkentését, de ugyanakkor a legnagyobb nehézségnek is tartják. Az ebédlőasztalokról hiányzó sótartót azonban a gyermeki találékonyság már orvosolta, hiszen tolltartóban, szemüvegtokban, ellenőrzőben már be lehet csempészni némi sót az ebédhez. Miután nem tiltott az iskolába vitele, a tanárok nem vehetik el, csak abban reménykedhetünk, hogy a gyermekük egészségére odafigyelő szülők tengeri sót pakolnak a csemetéjük táskájába.
Csak egy kis odafigyelés az egész, nem igaz?
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
egy kamasz anyukája
