2015. október 31., szombat

KÁROS-E A HALLOWEEN?

Október utolsó napjaiban egy facebook bejegyzés borzolta a kedélyeket. Nevezetesen, egy magyar család gépelt papírt kihelyezve a társasház faliújságára, arra kérte a lakókat, hogy - mivel a gyerekek nagyon szeretnek jelmezbe bújni Halloween alkalmával - , legyenek olyan kedvesek, és adjanak némi nassolni valót a csemetéknek, ha becsengetnek.
Egy kommentelő egyenesen kikérte magának, miért buzdítjuk erre a "hülye amerikai ünnepre"  gyerekeinket?


Az a gyanúm támadt, hogy hiába írunk 2015-öt, sok felnőtt sem tudja igazán, mit is jelent ez a szó, hogy Halloween??
Íme egy kis magyarázat:
Az angol kifejezés (All Hallows) szó szerinti fordításban: 
Mindenszentek előtti estét jelenti vagyis október 31-et!
Nem Amerikából jött, hanem ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet, 
- a Samhaint -, vagyis a " nyár végét", és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak ura előtt is.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg nem nem találják egykori lakhelyüket - tartja a mondás. A kelták úgy védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen, hogy házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és ők maguk a tökéletes megtévesztés céljából ijesztő jelmezekbe bújva parádéztak az utcákon, hogy az ártó szellemeket megzavarják. 
Jack-lámpa, vagyis a töklámpás története is ehhez a mondakörhöz tartozik, amely az ősidőkben kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta az ártó szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok könnyebben hazataláljanak a túlvilágra.
A hiedelem szerint Jack, egy részeges, ám nagyon tréfás kovács ember volt, aki úgy viccelte meg az ördögöt, aki érte jött, hogy felzavarta egy hatalmas fa tetejére, majd keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög "köztudottan" irtózik a kereszt érintésétől, örökre a fán maradt. Amikor Jack meghalt, "csínytevései" miatt sem a mennyországban, sem a pokolban nem kapott helyet, és egy lámpással a kezében bolyong azóta is a két világ között.


Őseink szokásaitól messzire jutottunk, és az üzleti világ is sokat formált az ünnepeinken. Ennek ellenére úgy gondolom, semmi káros nincs abban, ha a gyerekek, és játékos kedvű felnőttek egy újabb alkalmat találnak arra, hogy jelmezbe bújjanak, és a család egy vidám, közösen eltöltött délután, együtt faragja ki a töklámpást. 
De, mint minden ünnep, ez is magában hordozza az emlékezést. Emlékezést elvesztett szeretteinkre, és az értük való imádkozást, gyertyagyújtást november elsején. Ez minden magyar családban meghitt esemény, és ilyenkor az  emlékezés, és a lélek halhatatlanságába vetett hitünk a legfontosabb.
Ezt az érzést pedig egyetlen "külföldi" szokás sem tudja megváltoztatni!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner