2016. január 17., vasárnap

"A helyesen összerakott gyerekek"

   Az oldaldominanciáról

Sokak számára ismert fogalom már, különösképpen a tudatos gyereknevelő szülők körében, hogy mi is az oldaldominancia és miért fontos a fejlődés és tanulás szempontjából. Ennek ellenére mégis azért választottam első témaként, mert jómagam sokat szenvedtem a nemlététől. Meg azért is, mert még mindig sok szülő akad, aki pusztán figyelmetlenségnek tartja a dolgot.
Példának okáért, nekem felnőtt koromra sikerült tévesztés nélkül megtanulnom, hogy melyik a bal és jobb oldalam. De nem sokáig örülhettem e sikernek, mert az élet a fejlesztés vizeire sodort szó szerint és hamarosan szemben találtam magam a gyerekekkel. Hoppá! - jött a felismerés. Hiszen tükörképet kell mutatnom ahhoz, hogy értsék a feladatot. 20 év verejtékes gyakorlás és memorizálás után tessék, ismét tanulhattam, immár tudatosan rosszul mutatni, de jól mondani a feladatokat. Nem mondom, hogy könnyű feladat volt folyton éber kontroll mellett órát tartani. Agysejtjeim szinte szikráztak a koncentrálástól, hogy a megfelelő szituációban, a helyes megoldással rukkoljanak elő. Belegondoltam, ha nekem ennyi erőfeszítésembe került, a gyerekeknek miért lenne kevesebb. Azóta más szemmel tekintek erre a problémára munkám során, még ha nem is tartozik a legkiemeltebbek közé.

Egyébként több, mint másfél évtizede figyelem, hogy a kisgyerekek miként reagálnak a csapj bele jobb kézzel a tenyerembe kérésemre. Legtöbbjük rögtön latolgatásba kezd, hogy melyik is lehet, majd vérmérséklettől függően bátortalanul vagy vagányan belecsapnak a bal kezükkel. Máig nem értem, hogy ha ennyien zsigerből az ellenkezőjét tartják természetesnek, akkor miért nem lehetett fordítva elnevezni őket? No, de kicsi vagyok én ehhez, így nem marad más, mint továbbra is figyelemre ösztökélni és gyakoroltatni kitartóan.

Visszatérve a fő csapásra, a suták évszázados megpróbáltatásai után, végre valahára a 20. század második felére megszületett az a fontos felismerés, miszerint nem probléma melyik testfelünk a dominánsabb, nem vagyunk tőle kevesebbek vagy többek, rosszabbak vagy jobbak. Pusztán az a fontos, hogy agyunk azonos oldali végtagjainkat és érzékszerveinket részesítse előnybe, mert így válik jól szervezetté, harmonikussá az agyműködésünk. Tehát, a korábbi „jobbkezes világ a tuti” szemlélet, végre megdőlt. Megmenekítve az utókor balkezeseit számos kényszerítő körülménytől és frusztrációtól, ezáltal a kényszeres átszoktatás fejlődési zavaraitól is (érzelmi, tanulási és beszédzavarok, önbizalomhiány, agresszió). Bebizonyosodott tehát, hogy a jobb vagy balkezesség nem jelent semminemű különbséget a mindennapi életben, csupán a gondolkodásbeli beállítottságra van hatással. A jobb kezesek a bal agyféltekét használják intenzívebben, mely a racionális dolgokért felelős, úgy mint logika, számolás, elemzés és a beszédkészség. Jellemzően öntudatosabbak, gyakorta összeszedettebbek minden téren. Ezzel szemben, a balkezesek a jobb féltekét használják intenzívebben, ami viszont a kreativitásé. Így a balkezesek inkább nonverbális téren, az elvont, művészi dolgokban, a fantázia gazdagságában, valamint a térben való tájékozódásban és térlátásban erősebbek. Jellemzően gyengébb időérzékkel rendelkeznek, hajlamosak időben elúszni és gyakran el is "varázsoltak", ugyanakkor érzékenyebbek és érzelem gazdagabbak is. A statisztika állítása szerint, minden tizedik ember szenved balkezességben, és mintegy kétharmada közülük pasi.

Mit tehetünk, ha gyermekünknél nem alakult ki az oldaldominancia?
Ha nem társul más problémával, akkor kitartóan gyakorolni, gyakorolni spontán körülmények között, nem szembesítve lépten nyomon a hibázással. Amennyiben keresztezett dominanciát észlelünk, azaz eltérő oldali dominancia jelentkezik a szem, fül, kar, láb terén vagy például koncentrációs, koordinációs vagy mozgásos nyugtalansággal is társul, abban az esetben javaslom, hogy forduljatok szakemberhez.

Van-e hatása a tanulásra?

Igen van. Tanulás szempontjából azért fontos a helyes dominancia kialakulása, mert az oldaldominancia zavara (hibás megléte vagy hiánya), nagy mértékben nehezíti a térben való eligazodást és mozgáskivitelezést, ebből fakadóan a feladat vagy utasítás értelmezését, végrehajtását. A folytonos tévesztés pedig rontja a tanulás minőségét és hatásfokát, arról nem beszélve, hogy számos negatív hatással is bír a személyiség fejlődése szempontjából. Állandó bizonytalanságban tartja a gyereket, ami rombolja az önbizalmát, ráadásul a fokozott koncentráció fáradékonnyá teheti. Hogy ez ne történjen meg, figyeljünk és lépjünk időben.