Az oldaldominanciáról
Sokak
számára ismert fogalom már, különösképpen a tudatos
gyereknevelő szülők körében, hogy mi is az oldaldominancia és
miért fontos a fejlődés és tanulás szempontjából. Ennek
ellenére mégis azért választottam első témaként, mert jómagam
sokat szenvedtem a nemlététől. Meg azért is, mert még mindig sok
szülő akad, aki pusztán figyelmetlenségnek tartja a dolgot.
Példának
okáért, nekem felnőtt koromra sikerült tévesztés nélkül
megtanulnom, hogy melyik a bal és jobb oldalam. De nem sokáig
örülhettem e sikernek, mert az élet a fejlesztés vizeire sodort
szó szerint és hamarosan szemben találtam magam a gyerekekkel.
Hoppá! - jött a felismerés. Hiszen tükörképet kell mutatnom
ahhoz, hogy értsék a feladatot. 20 év verejtékes gyakorlás és
memorizálás után tessék, ismét tanulhattam, immár tudatosan
rosszul mutatni, de jól mondani a feladatokat. Nem mondom, hogy
könnyű feladat volt folyton éber kontroll mellett órát tartani.
Agysejtjeim szinte szikráztak a koncentrálástól, hogy a megfelelő
szituációban, a helyes megoldással rukkoljanak elő.
Belegondoltam, ha nekem ennyi erőfeszítésembe került, a
gyerekeknek miért lenne kevesebb. Azóta más szemmel tekintek erre
a problémára munkám során, még ha nem is tartozik a legkiemeltebbek közé.
Egyébként
több, mint másfél évtizede figyelem, hogy a kisgyerekek miként
reagálnak a csapj bele jobb kézzel a tenyerembe kérésemre.
Legtöbbjük rögtön latolgatásba kezd, hogy melyik is lehet, majd
vérmérséklettől függően bátortalanul vagy vagányan
belecsapnak a bal kezükkel. Máig nem értem, hogy ha ennyien
zsigerből az ellenkezőjét tartják természetesnek, akkor miért
nem lehetett fordítva elnevezni őket? No, de kicsi vagyok én
ehhez, így nem marad más, mint továbbra is figyelemre ösztökélni
és gyakoroltatni kitartóan.
Visszatérve
a fő csapásra, a suták évszázados megpróbáltatásai után,
végre valahára a 20. század második felére megszületett az a
fontos felismerés, miszerint nem probléma melyik testfelünk a
dominánsabb, nem vagyunk tőle kevesebbek vagy többek, rosszabbak
vagy jobbak. Pusztán az a fontos, hogy agyunk azonos oldali
végtagjainkat és érzékszerveinket részesítse előnybe, mert így
válik jól szervezetté, harmonikussá az agyműködésünk. Tehát,
a korábbi „jobbkezes világ a tuti” szemlélet, végre megdőlt.
Megmenekítve az utókor balkezeseit számos kényszerítő
körülménytől és frusztrációtól, ezáltal a kényszeres
átszoktatás fejlődési zavaraitól is (érzelmi, tanulási és
beszédzavarok, önbizalomhiány, agresszió). Bebizonyosodott tehát,
hogy a jobb vagy balkezesség nem jelent semminemű különbséget a
mindennapi életben, csupán a gondolkodásbeli beállítottságra
van hatással. A jobb kezesek a bal agyféltekét használják
intenzívebben, mely a racionális dolgokért felelős, úgy mint
logika, számolás, elemzés és a beszédkészség. Jellemzően
öntudatosabbak, gyakorta összeszedettebbek minden téren. Ezzel
szemben, a balkezesek a jobb féltekét használják intenzívebben,
ami viszont a kreativitásé. Így a balkezesek inkább nonverbális
téren, az elvont, művészi dolgokban, a fantázia gazdagságában,
valamint a térben való tájékozódásban és térlátásban
erősebbek. Jellemzően gyengébb időérzékkel rendelkeznek,
hajlamosak időben elúszni és gyakran el is "varázsoltak",
ugyanakkor érzékenyebbek és érzelem gazdagabbak is. A
statisztika állítása szerint, minden tizedik ember szenved balkezességben, és mintegy kétharmada közülük pasi.
Mit
tehetünk, ha gyermekünknél nem alakult ki az oldaldominancia?
Ha
nem társul más problémával, akkor kitartóan gyakorolni,
gyakorolni spontán körülmények között, nem szembesítve lépten nyomon a hibázással. Amennyiben keresztezett dominanciát
észlelünk, azaz eltérő oldali dominancia jelentkezik a szem, fül,
kar, láb terén vagy például koncentrációs, koordinációs vagy
mozgásos nyugtalansággal is társul, abban az esetben javaslom,
hogy forduljatok szakemberhez.
Van-e
hatása a tanulásra?
Igen
van. Tanulás szempontjából azért fontos a helyes dominancia
kialakulása, mert az oldaldominancia zavara (hibás megléte vagy
hiánya), nagy mértékben nehezíti a térben való eligazodást és
mozgáskivitelezést, ebből fakadóan a feladat vagy utasítás
értelmezését, végrehajtását. A folytonos tévesztés pedig rontja a
tanulás minőségét és hatásfokát, arról nem beszélve, hogy
számos negatív hatással is bír a személyiség fejlődése
szempontjából. Állandó bizonytalanságban tartja a gyereket, ami
rombolja az önbizalmát, ráadásul a fokozott koncentráció
fáradékonnyá teheti. Hogy ez ne történjen meg, figyeljünk és
lépjünk időben.