Múltkori fonalat tovább vezetve, az oldaldominancián túlmutató nagyobb egységről, a téri tájékozódásról ejtenék pár szót. Remélhetően szolgálok hasznos gondolattal e cikkben is.
Mindennapi mozgásos tevékenységünket a testünk és annak, a közvetlen környezetével való folytonos kapcsolata, egymásra hatása határozza meg. Ezek az interakciók segítenek bennünket a térbeli eligazodásban, ennek köszönhetően tudjuk végrehajtani eltervezett mozgássorunkat és ennek segítségével kapunk információt annak sikeres kivitelezéséről. Gondoljunk bele, ha nem kapnánk visszacsatolást testünk mozgásáról, hogyan közlekednénk, óvnánk testi épségünket, sportolnánk, buliznánk, tanulnánk, dolgoznánk, vagy éppenséggel étkeznénk példának okáért és még sorolhatnám végeláthatatlanul azokat a tevékenységeket, melyek e képesség nélkül kivitelezhetetlenek lennének.
Ahhoz, hogy a térben való eligazodás menjen, szükséges a helyes mozgásérzékelés, a testkép, testvázlat, testséma megléte, valamint a téri síkok és irányok ismerete. De mik is ezek a fogalmak pontosan?
A testkép nem más, mint testrészeink ismerete, úgy mint fej, fül, kar, láb, szív stb. A testvázlat fogalma már annyival több, hogy pontos ismeretekkel rendelkezünk arról, hogy az imént emlegetett testrészek és szervek valójában hol is helyezkednek el testünkön. Végül ezt követi a testséma kialakulása, ami már a testünkről alkotott térbeli képzetet jelenti, azaz nemcsak a testrészek pontos helyét, de annak térbeli kiterjedését és mozgásának irányát, funkcióját is magában rejti. Ennek kialakulásához érzékszervi észleletekre és rengeteg mozgástapasztalatra van szükség. A térben történő helyes és precíz mozgáshoz, tehát szükséges ezeknek a fejlődési lépcsőknek a készség szintű megléte és a látásinformáció.
Biztos mindenki találkozott már az ismeretségi körében olyannal, aki hadilábon áll a küszöbökkel, sehogy se sikerül átlépni, meg az ajtókkal, amik sosem elég széles ahhoz, hogy átférjenek rajta. De a játszótéren is tapasztaljuk naponta, hogy egyesek majmokat megszégyenítően másznak bármilyen mászókára, bármilyen pozitúrában, míg mások alig bírnak felállni a homokozóban és lépten-nyomon esnek kelnek. Említhetném még a spenótot is, ami gyakran nem a szájban, hanem annak környékén landol. Ez pontosan azért van, mert nem alakult ki megfelelően a téri tájékozódás, nem jól funkcionál az egyensúlyrendszer, a látás vagy éppen a képi információ feldolgozása az idegrendszerben, vagy nem rendelkezik pontos ismeretekkel saját mozgásával kapcsolatban.
A téves információk, vagy bizonytalanság, tovább rontják a mozgáskivitelezés hatásfokát. A többi már csak láncreakció lesz, mivel a mozgásfejlődés lelassulása, az idegrendszer fejlődését fogja feltartóztatni, ami pedig a tanulási és lelki folyamatokban okozhat később zavarokat.
A jövőben kéretik e szempont szerint is figyelni a csemetét. De könyörgöm, ne pánikoljon senki, ha valami eltérést vél felfedezni, mert nem halálos a kór. Csak szépen higgadtan járatok utána.
