Életünk értelme a gyerek!
Gondoljuk mi, szülők, néha teljes odaadással, olykor fáradtan, tanácstalanul, és erre minden okunk megvan. Mert gyermeket vállalni, nevelni, csoda, ajándék, élethosszig tartó tanulás, aggodalom, derű és lemondás. Ez utóbbiról kevesebb szó esik, pedig ma, amikor a kétszülős családokban is komoly anyagi és időbeli terheléssel lehet a gyerek fejlődését megtámogatni, nem beszélve az egyszülős és sérült gyermeket nevelő családok elszigetelődéséről.
A szülői "alárendelődés" bizonyos fokig megkérdőjelezhetetlen mindaddig, amíg nem lépi át az egészségesnek mondható szintet.
Többek között erről is ír L. Stipkovics Erika, klinikai szakpszichológus, Szeretettel sebezve című könyvében, melyben az egyes szülőtípusokat mutatja be. Előző írásunkban a túlféltő-túlkötő "Borostyán" szülőre jellemző vonásokat villantottuk fel, most nézzük az önfeláldozó szülő viselkedési mintázatait:
"A gyermekéért hozott áldozatokat gyakran felemlegeti. A hozott áldozatokért cserébe ő is vágyik egy "kis" figyelemre, szeretetre. "
Egy párkapcsolati veszteség pl. válás-szakítás esetén a helyzet szülő-gyerek egymásrautaltságot generálhat. A gyerekek többnyire az édesanyjukkal maradnak, aki "több fronton" is egyedül igyekszik helyt állni. Túlterheltségéből adódóan nem motivált új párt találni, legfőbb támasza a gyerek, gyerekei maradnak.
"Fő motivációja, hogy megkapja gyermekétől azt a figyelmet, szeretetet, gondoskodást, közelséget, amit saját szüleitől, párkapcsolatától nem kapott meg. Az érzelmileg zsaroló szülő tulajdonképpen szeretetre vágyik, csak nem jó "eszközzel" kívánja elérni azt."
Mivel gyermeke leválási kísérleteit, fizikai eltávolodását hálátlanságnak érzi, akár gyermeke párjára is féltékeny.
Az ilyen szülő gyermeke felnőve gyakran küzd kisebbrendűségi érzéssel, szorongásos, pszichoszomatikus betegségekkel.
A szakember által megfigyelt és elkülönített tipológiák közt megtalálhatók még a Szülősítő, az Idomár, a Jó fej, a Szuperszülő, az Üveghegy, az Agresszor, és a Bátorító típus is, de a szerző kihangsúlyozza, hogy ezek az attitűdök keveredhetnek.
Ahány ember, annyi szülő!-mondhatnánk, és ha csak a magam 16 éves szülői pályafutását veszem nagyító alá, akkor voltam én már túlféltő-túlkötő Borostyán, pokoli nehéz időkben Agresszor és Idomár, a kamaszkor küszöbén Jó fej és Szuperszülő, újabban pedig a Bátorító-Elfogadó attitűdben igyekszem kiteljesedni.
Az önismereti munka szülőként is elengedhetetlen, érdemes néha megállni, végiggondolni, hol is tartunk most, és jó-e mindez a gyereknek?
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
