2016. október 13., csütörtök

TÚLFÉLTETT GYERMEKEINK JÖVŐJE: ÖNBIZALOM VESZTETT FELNŐTTKOR?

Lihegve robogunk be a zsúfolt buszmegállóba, ahonnan néhány perc múlva indul a menetrend szerinti járat. Még megigazítom a haját, a kabát kapucniját, papírzsebkendőt adok neki, és megkérem hívjon ha beért a suliba, és ha majd indul, akkor is. -Anya, itt találkozunk?- kérdezi áradó, mély baritonján a fiam, aki 16 éves, autista. Ilyenkor persze minden szem ránk szegeződik, és a tekintetek elárulják, extrém párost alkotunk.

Féltem a gyerekem. Féltjük a gyerekeinket akkor is, ha teljesen egészségesek, és ez természetes. De a féltés nem azonos a túlféltéssel.- olvasom egy cikkben, ami egyenesen azt állítja, hogy a mai kor szülőjének állandó aggodalma lett a gyerek. Attól kezdve, hogy mit eszik, egészen odáig, hogyan érzi magát az iskolában? A szülői túlaggódást egy amerikai tudós, Joseph Epstein találékonyan kindergarchy-nak nevezte, arra utalva, hogy ma a gyerekek világa uralja a felnőttekét! Senki sem csodálkozik azon, ha a gyerek piros pontot kap, mert csendben hallgatta a mesét az óvodában, csillagokat azért, mert keményen próbálkozik a suliban, még akkor is, ha semmit nem ér el. A gyerekek közben folyamatosan megosztják érzelmeiket, mindent véleményeznek, kortól és tapasztalattól függően, egyszóval túl nagy jelentőséget tulajdonítanak maguknak.- teszi hozzá a nyugdíjas professzor.

Vattába csomagolt gyermekeink
Felnőtt az első olyan generáció, amely sokak szerint "minden realitásérzéket" nélkülöz, önző, gyenge és kapzsi". A fiatalokat ma jobban foglalkoztatják a jogaik, mint hogy valamilyen teljesítményt felmutassanak.- állítja az Association of Graduate Recruiters (egy diplomások elhelyezésével foglalkozó brit egyesület)
Frank Furedi, a Kenti Egyetem professzora szerint a szülők a hibásak, mivel csak magukat nyugtatják, hogy mennyivel érzékenyebb és jobb szülők, mint a korábbi nemzedék volt.-
Véleményem szerint ez még nem volna baj, hiszen amint szülővé válunk, szinte ösztönösen jön az igény, hogy néhány dolgot másképp, "jobban" szeretnénk csinálni, mint ahogy velünk tették annak idején. Lehetőségeinkhez mérten valóban a legjobbat akarjuk nyújtani, hiszen ezzel kívánjuk megalapozni gyerekeink jövőjét.
 És hogy mennyire használunk ezzel a gondoskodással, esetleg ártunk-e, arról 
L. Stipkovics Erika, Szeretettel sebezve című könyvében ír, többek között részletesen ismerteti azt a kilenc szülőtípust, amelyeket több évtizedes praxisa során, tapasztalatai alapján különített el. A szakember fejezetről fejezetre mutatja be a Borostyán, a Szülősítő, a Mártír, az Üveghegy, az Agresszor vagy a Bátorító szülőtípust. 
Fenti típusok közül a borostyán szülő testesíti meg a túlféltő-túlkötő attitűdöt, hiszen mindent meg akar oldani a gyereke helyett. Kivétel nélkül mindent.
Viselkedésével folyamatosan azt üzeni gyermekének, hogy önállóan nem képes megoldani dolgokat, és a világ veszélyes.
Az ilyen típusú szülő rendezi be a "Mama-hoteleket", adott esetben egy életen át kiszolgálva, akár 40 éves gyermeküket. Ez által fontossá, nélkülözhetetlenné teszik magukat, viselkedésüket elsősorban a magánytól való félelem motiválja. Ez a fajta "túlkötés" akadályozhatja majd a felnőtté váló gyermek önállósodási törekvéseit, és egészséges személyiségfejlődését, ezáltal emberi kapcsolatait. - olvasható a könyvben.

Akár magadra ismertél, akár  nem, érdemes elolvasni a fent említett típusokat is, melyek nem élesen elhatárolt kategóriák, hiszen  a viselkedési mintázatok keveredhetnek, összemosódhatnak.
Kedves Szülőtársam, mit gondolsz, TE melyik típusba tartozol?
forrás:hvg.hu
pszichoforyou.hu

Pápai Ildikó
életvezetési tréner