Táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek mondják, hogy az éhségnek üzenete van, és meg kell különböztetnünk a fizikai illetve érzelmi éhséget. Egy frissen megjelent életmód irányzat a "gastro-coaching" egyre többet foglalkozik az evés érzelmi hátterével.
Az éhségérzet létfenntartásunk egyik kulcsa, ilyenkor a szervezetnek energiára van szüksége, amit tudatos táplálkozással, gondosan kiválasztott, egészséges ételekkel kellene pótolnunk, de az esetek nagy részében a körülményeink határozzák meg, épp mivel tudjuk éhségünket csillapítani, de ilyenkor valami "masszív" kajára vágyunk. Az érzelmi evés abban különbözik ettől, hogy ilyenkor általában édes, szénhidrátban gazdag fogás lebeg előttünk, és egy szorongásos időszak után alig várjuk, hogy betámolyogjunk a cukrászdába.
Nem mindenki édes szájú, így a csülök pékné módra is enyhítheti a lelki krízist, és nincs is semmi baj, ha időnként ezekkel a falatokkal "jutalmazzuk" magunkat.
Akkor van gond, ha ez a jutalmazás rendszeres, érzelmi szükségletté válik, mert akkor az evéssel csak átmenetileg lesz csillapítható.
"Nem az a testünk van, amit szeretnénk, hanem amilyenre szükségünk van!" - olvasom egy cikkben, és ezzel cseng össze a következő hír is:
Friss kutatások támasztják alá azt a korábbi eredményt, amely kimondja, hogy a hipotalamuszban található úgynevezett AgRP neuronok érzékelik, ha a szervezet kalóriahiányos állapotba kerül, és az AgRP fehérjék termelésébe kezdenek. Ez utóbbi molekulák legátolják a hálózat teltségérzetért felelős részét - ezáltal elérve, hogy együnk. A kutatók génmódosított egereken vizsgálták ennek a neuron-csoportnak a hatásmechanizmusát. Amikor "kikapcsolták" ezen idegsejteket,vagyis blokkolták aktivitásukat, az egerek nem hagyták abba az evést akkor sem, ha már bevitték a szervezetükbe a napi kalóriaszükségletet.-
Ezek a felfedezések főleg azon eredmények fényében fontosak, amelyek arra engednek következtetni,hogy a legtöbb fogyókúra kudarcba fullad, amiért gyakran nem is a mi falánkságunk, hanem az agyunk felelős. Az agy ugyanis egy részben génjeink által meghatározott, részben élettapasztalataink által formált "kiindulási ponthoz" igazodik, és makacsul próbálja súlyunkat ennek a pontnak a közelében tartani. - írja a szakirodalom.
Érdemes tehát végiggondolnunk, hogy testképzavarunkat valójában mi okozza, és mi lehet gyakori éhségérzetünk hátterében? Hányadik fogyókúránk nem hozta meg a várva várt sikert? Milyen ételre lenne szüksége ténylegesen a szervezetünknek a sebtiben bekapott gyors-és félkész ételek helyett? Egyáltalán szánunk-e időt a minőségi, közös étkezésre, megadjuk-e a módját?
A nagy, karácsonyi lakomák előtt érdemes egy kis önvizsgálatot tartani, hogy a családi asztal mellett NE gyötörjön majd bennünket a bűntudat!
Forrás: www.pszichoforyou.hu www.hazipatika.hu
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
