Nagy Hideg-hegy lankáit.
Kezdetben kicsit lustán, erőlködve kaptattam felfelé, és ahogy megcsúsztam a lehullott levelek alatt bujkáló fagyos köveken, még sóhajtoztam is. Hallgattam az elmúlt napok eseményeit, amit a többiek, négyzetre emelve, jókedvűen adtak elő, és kezdtem határozottan jól érezni magam.
Nem tudom, melyik volt az a pillanat, amikor megtörtént, de egy rövidke villanásra elcsendesedtünk, még a gyerekek is. A szűkre szabott ösvényen, egymás mögött bukdácsolva, a mozdulatlan, zúzmarás fák sűrűjében, saját lihegésemre figyelve azt éreztem: MINDEN, AMIRE CSAK SZÜKSÉGEM LEHET, ITT VAN KÖRÜLÖTTEM!"
Egy új esztendő küszöbén él bennünk a kíváncsiság, vajon mit hoz a következő 365 nap?
Él bennünk a vágy, hogy legalább olyan legyen, mint az előző, vagy inkább nem, de ha kérhetnénk, akkor szebb és jobb!
Sokunk talán konkrét terveket dédelget, és reméli, lesz annyi erő, tehetség, kitartás benne, hogy azokat meglépje. Egy számomra nagyon kedves emberrel Karácsonyt követően arról beszélgettünk, mi van akkor, ha semmi kézzelfogható, kitapintható, reálisan elérhető cél nem férkőzött még a tudatunkba? Akárhogy is erőlködünk, nem jut eszünkbe semmi "magasztos" küldetés?
Arra, - a tapasztalati úton szerzett - következtetésre jutottunk, hogy tervezgetés, célkitűzés ide vagy oda, annak lesz jelentősége az életünkben, amelynek valódi jelentőséget fogunk tulajdonítani.
Akit, és amit körülveszel a figyelmeddel, az időddel, a szereteteddel, a jelenléteddel, az fog gyarapodni általad. Ha elfogadod, amit az élet felkínál, megteszed, ami tőled telik, és erőlködés nélkül létezel, akkor is része leszel a teljességnek.
Minden monumentális alkotás is apró mozaikokból áll.
Hamvas Béla így ír erről:
"Mindenki az élet-célját kutatja, de talán az élet egyetlen és valódi célja: maga a létezés.
Nem kellenek magasztos célok, élj-szeress-ölelj-nevess-utazz- és ha lehet, ültess egy fát!
Most eredj, és élj, mert a világ a Tiéd!"
(H.B. A láthatatlan történet)
BOLDOG-SZÉP ESZTENDŐT KÍVÁNOK!!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
