A vele eltöltött 17 évben megtanultam, mennyire fontos, mi történik ébredéstől-lefekvésig, a munkám pedig bebizonyította, hogy felnőtt létünket mindannyian a múlt-jelen-jövő idősíkjában tudjuk csak elképzelni, és ez határozza meg, kik vagyunk, és merre tartunk.
Fiatal lányként gyakran estem abba a hibába, hogy úgy éreztem lekésem valamiről vagy éppenséggel tengernyi időm van még. Ebben a "fiatalkori" szélsőségben éltem mindaddig, amíg gyermekem született. Onnantól más időszámítás kezdődött, megváltoztak a fontossági sorrendek.
A pszichológia ma már nagyon sokat foglalkozik időperspektívával, és gyakran halljuk, hogy vannak múlt-jelen-és jövő orientált személyiségek, sőt ha magunkba nézünk, meg tudjuk fogalmazni, mi melyikben szeretünk olykor-olykor időzni.
Te mire fókuszálsz?
Egyes életciklusokban felvetődik a kérdés, hogy napjainkat úgy éljük-e, hogy a múlton merengünk vagy épp várunk valamire, netán valakire, közben úgy teszünk, mintha minden rendben volna, de legmélyebb énünk kielégítetlenül vergődik, mert nem vagyunk a "helyünkön".
Erik H. Erikson, dán származású amerikai pszichológus, egy olyan zseniális fejlődési modellt hozott létre, amely bölcsőtől a sírig veszi végig, mi a "dolgunk", milyen kihívásokkal kell megküzdenünk egy bizonyos életszakaszban. A nehézségeinkkel való megbirkózás jutalma pedig az Énerő, amit menet közben szerzünk.
Ez az Énerő pedig ahhoz segít hozzá bennünket, hogy további életünk során bátran vállaljuk az esendőségünket, a félelmeinket, az életkorunkat, a kapcsolatainkat, a véleményünket, a változásra való képességünket, és a ránk váró feladatokat ne "pótcselekvésként" éljük meg, hanem abban a hitben, hogy annak épp most jött el az ideje!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
