Gondold magad az én helyembe!
Mondogatjuk gyakran barátainknak, ha épp válságban vagyunk, de tudjuk-e mit is jelent a másik helyében lenni?
"Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába...meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat, amelyeket az szavakban, direkt módon nem fejez ki." - írja Buda Béla pszichiáter, A nem verbális kommunikáció című könyvében.
Férfi-nő? Ki az empatikusabb?
Több kutatás kimutatta már, hogy a mások érzéseivel való azonosuláskor ugyanazok az idegi struktúrák aktiválódnak, amelyek saját érzelmeink átélésekor, és valljuk be, ez inkább nőkre jellemző. Statisztikailag pedig a segítő szakmák nemi összetétele a bizonyíték. Ha egy kisfiút arra nevelünk, hogy legyen bátor, ne hagyja magát, és még kevésbé sírjon mások előtt, akkor azonnal megértjük, hogy az idők során miért nem volt előny a túlzott férfi empátia, és a hagyományos férfiszerepekből (pl. harc, vadászat) miként örökítődött át ennek a képességnek a hiánya.
Az empátia nemcsak emberi tulajdonság!
Egyes állatok meglepő érzékenységet mutatnak mások helyzete iránt, pl. a kutya, az elefánt, a delfin, és az emberszabású majmok. Csimpánzokkal folyatott kísérletek során megfigyelték, hogy ha az állat úgy juthatott táplálékhoz, hogy egy láncot meghúzott, de ezzel egyidejűleg társára áramütést mért, akkor inkább a napokig tartó éhezést választotta!
Frans de Waal, főemlőskutató a jelenséget magatartás-szabályozásnak hívja, ami bizonyítást nyert majmok esetében, és olyan viselkedésmintákat alakít ki, melyekből az emberi erkölcs is kifejlődött.
Nem vagyunk egyformák
Az átlagosnál magasabb, teljes körű és mély empátiás készségre az embereknek csak kisebb része képes, ez azonban sok lelki frusztrációt okozhat számukra, sőt kiégéshez is vezethet bizonyos hivatásokban, (pl. orvos, tanár).
A pszichológusok az empátiára való képtelenség okaként megemlítik többek között a rideg gyerekkort, pszichopátiát, a nárcizmust, a borderline személyiségzavart az Asperger-szindrómát, és az autizmust. Utóbbival vitatkoznék!!
17 éves autista fiam, már apró gyerekként is lelkesen vigasztalta síró kortársait, és még ma is tűpontosan érzékeli, ha valaki szomorú a környezetében, és akkor több "öleléshullámmal" igyekszik az illetőt jobb kedvre deríteni.
Jönnek az ünnepek. A Karácsonyvárás misztériuma mindannyiunkban megpendíti az együttérzés húrjait, és ilyenkor lázasan adakozni kezdünk. Azoknak, akiknek valóban szükségük van a segítségünkre - nem csak az év legszebb ünnepén -, de a hét minden napján, azoknak ítélkezésmentes, valódi támogatás kell. Figyeljünk egymásra.
Mert egy kicsivel mindig lehet többet adni!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
