Alfred Adler, osztrák pszichiáter volt az első, aki lélektani szempontból vizsgálta a születési sorrend hatását a személyiség fejlődésére. Vagyis az, hogy elsőként, másodikként, legkisebbként, középsőként vagy egykeként születtünk egy családba, kihat a személyiségünkre, képességeinkre, munkánkra, házasságunkra, és emberi kapcsolatainkra is.
Elsőszülött - hatalom és felelősség
Az első gyerek maradéktalanul élvezheti a szülők teljes figyelmét, szeretetét, támogatását. Az elsőszülöttek - kutatások szerint - okosabbak és magasabb képzettséget szereznek, mint testvéreik, de nagyobb felelősség és nyomás is van rajtuk, a szülők keményebben ösztönzik őket teljesítményre. Egyeduralmuk azonban leáldoz a következő baba megszületésekor, és ezt a trónfosztást gyakran traumaként is megélhetik, bár később rájuk kerül az "okosnagytestvér" címke, aminek igyekszenek megfelelni.
Nővérem után tíz évvel születtem, ő gyakran mesélt ennek a "bizalmi" szerepnek az árnyoldalairól, pl. amikor már önjáró voltam, édesanyánk - mivel egyedül nevelt minket - gyakran bízott a gondjaira, és mint "kötelező" tartozék, néha megfúrtam a legfontosabb randikat.
Adler szerint az elsőszülöttek személyiségjellemzői a következők: következetesek, magabiztosak, ambiciózusak,de inkább konzervatívok, szívesen merengenek a múlton.
A másodszülött - nyitott és empatikus
A második gyerek a kezdetektől tudja, hogy nincs egyedül, mindenen osztoznia kell. Ezért vagy versengővé válik, mert be akarja hozni a nagyobb tesóval szembeni hátrányát vagy ha ezt nem tudja túlszárnyalni, akkor igyekszik minél jobban különbözni tőle, lázadó lesz!
Személyiségjellemzői: rugalmas, nyitott, kockázatvállaló, kreatív.
A legkisebb gyerek
Aki vagy nagyon sokat harcol a figyelemért vagy a család kedvencévé válik és a túlzott figyelemmel, pátyolgatással kell megküzdenie. Ez olyankor fordul elő, amikor esetleg kései, nem várt gyerekként születik, az egész család kényezteti, ami elnyomhatja a küzdőszellemét. Előfordul az is, hogy a sor végére kerül, kevesebb idő jut rá, új ruhákat, játékokat nemigen kap, mindent "megörököl". Ahhoz, hogy kivívja helyét a családban és az életben, magabiztosabbá, leleményesebbé kell válnia, és gyorsan megtanulja, hogy boldogulhat egyedül!
Középső - nagy diplomata
Pozíciója egészen speciális, egy ideig ő a kicsi, majd jön az új testvér, ami általában megviseli. Helyzete elég komplikált, mert hiányzik belőle a legidősebbnek kijáró "hatalom", illetve megfosztották a legkisebbnek járó figyelemtől. Erre hajdani diáktársnőm, középső gyerekként így emlékszik vissza:
"Nagyobb családi ünnepeken gyakran élcelődtek velem, hogy "Ja, Te is itt vagy!" - és ez a viccesnek hitt megjegyzés ott lappangott a kamaszkori szorongásaimban. Ahhoz, hogy időnként érvényesülni tudjon, rengeteget kellett alkalmazkodnia, mint mondja.
Adler szerint a középső gyerek a családi béketeremtő, mindenkivel jó kapcsolatot igyekszik fenntartani, de nem kötődik, ragaszkodik annyira mint testvérei.
Mi a helyzet az egykékkel?
Státuszuk sokban hasonlít az elsőszülöttekéhez, ugyanúgy a szülők elvárásainak akar megfelelni, de mivel mindig a család figyelmének középpontjában marad, túlzott fontosságot tulajdoníthat magának. Számukra a közösségbe kerülés jelentheti a "trónfosztást", hiszen ott már alkalmazkodnia kell. Jobban kijönnek a felnőttekkel, mint kortársaikkal, eredményorientáltságuk megmarad. Általában gyengédek és szeretetteljesek vagy épp gyámoltalanok annak érdekében, hogy továbbra is a figyelem középpontjában maradhassanak.
És Te, Kedves Olvasó, Veled mi a helyzet?
Hogy élted meg születési rangsorodat a családban?
Örömmel vesszük, ha kommentben megosztod velünk!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
