2018. július 4., szerda

A KÖNYV SZAGA

Régi lakás illata van...állapítottam meg nagyjából kilenc évesen, amikor édesanyám kezembe adta Jules Verne, Rejtelmes sziget című regényét, amit még nővéremnek ajándékozott 1967-ben. A foltokban megfakult, tintakék, vászonkötéses, aranycirádás betűkkel díszített könyvet most újra kézbe vettem, és ahogy felnyitottam a fedelét, ösztönösen a megsárgult szélű lapok közé szagoltam, és ez a nehezen leírható, de mégis jellegzetes illat azonnal felvillantotta kislánykorom mélyre ásott élményeit.


A képzelet szárnyán
Emlékszem, ahogy a kislámpa bágyadt fényénél én is egy voltam a léghajó öt utasa közül, és kétségbeesetten dobáltam ki a homokzsákokat a kosárból, hogy a gigantikus léggömb eltávolodjék végre, a vadul  hullámzó tenger vonzásából.

Természetesen felfaltam Verne összest, és utána még több, ragyogó klasszikust, sőt még a kötelezőket is. Szerencsés vagyok, mert a hétfői adásszünet idején cseperedtem, és anyu esténként olvasott, majd reggel, befelé a gyárba, és hazafelé a buszon is, és hogy mi is könyvvel a kezünkben mentünk aludni, szinte magától értetődő volt. Ma egy tinédzsernek olyan antik dolog lenne mindez, hiszen lemaradna a hosszú, de tartalmatlan esti csetelésekről. Pedig igen, lehet egy regénnyel intim viszonyba keveredni, várni a pillanatot, hogy ő meg én, még akkor is, ha az történetesen nem a szürke ötvenvalahanyadik árnyalata.

A könyvek élnek
Sokan temették a könyvet az internetes hírportálok megjelenésével, és ami igaz lehet egyes magazinokra, az nem igaz az igényes irodalomra! Miért? Mert a könyv nemcsak lelki táplálék, de esztétikai élmény is, valahogy többnek érezzük magunkat tőle. Egy regényből megtanulod elképzelni, végig gondolni a történteket, beleélni magad a főhős kalandjaiba, és szép lassan beléd ívódik egy-egy szófordulat, amit később meglepetten húzol elő a memóriádból. Addig manapság a készen kapott, és alaposan kikozmetikázott celeb-és kamuhíreket azonnal készpénznek veszed, talán rágódsz is rajta két percig, de utána ismét megéhezel valami hasonlóan olcsó, rövidtávú és cseppet sem megterhelő információra.

Csak gondolkodni ne kelljen
Ha reggel végignézek a metró még ébredező utazóközönségén, akkor leginkább okostelefont görgető zombikat, és az ingyenes propaganda újság egykedvű lapozgatóit látom. Ahogy Albert Einstein mondta:
"A valóság csupán illúzió, de nagyon kitartó!"


És amíg ez a mai valóság gyakran kiábrándítóan silány és érték vesztett, addig jobban tesszük, ha egy jó könyvvel a hónunk alatt felszállunk fantáziánk léghajójára, és a hétköznapok homokzsákjait kihajigálva, minél magasabbra emelkedünk életünk tengerén. Mert olvasni jó!
Földön, vízen, levegőben, sőt még egy óriás szalmakalap árnyékában is!

Pápai Ildikó
életvezetési tanácsadó
idobenvagy.com