A TÖKÉLETES NYARALÁS

Aliga nem a világ közepe. Na, jó, falunapon talán. Szemben Jozef, a nyugdíjas, német ács és sütigéniusz felesége Maria, mellettünk a település egyetlen kőművese, a szomszédban egy harmincas házaspár, akik két óriásfenyőn hintázó függőágyból szemlélik készülő nyaralójuk minden egyes munkafázisát, az utca végén pedig a magyar tenger napszakonként változó, festői színei. Végre mi is itt vagyunk. Két nő, két férfi és két hét vakáció. Élménypromenádra készülök, csomagolok kártyát, háromféle társast, optimistán két könyvet, látcsövet, fényképezőgépet és tornacipőt. Előre várom, hogy a napok olyan lustán fonódjanak egymásba, miként a holdvirág sűrűn kúszó levelei a nádkerítésen.

Mindent szabad, de semmi sem kötelező
Pizsamában mobilozó pasik látványa akár még felvillanyozó is lehetne, ha nem kérnének reggel hétkor reggelit. Hiába figyelmeztettük őket este, hogy ezen a vidéken más az időszámítás, csak fél kilenckor kezdődik a nap, a 8 és 18 évesek bioritmusa élesen elhatárolódik a ráérős reggelek rituáléjától és ha kinyitják a szemüket, beindul a pavlovi reflex, enni kell! Reggeli után  újra megbeszéljük, miként képzeljük el az előttünk álló, végtelennek tűnő időt, és gondos anyákra jellemzően, igyekszünk minél több élményt betuszkolni a napba.

 Reggel bicajozás a pékségig, ahol mindenki szabadon válogathat, tízórai után irány a strand, unásig! Ennél a pontnál a 18 éves autista közbeszól, hogy ő bizony ebéd után visszajön, mert a parton nagy a meleg, nem lehet táblagépezni, a kisebb lekiabálja, hogy ő legalább háromszor be akar menni a vízbe, és fagyizni, és ugrálóvárazni, meg minden. Ahogy belekezdenék a "próbáljunk meg egymáshoz alkalmazkodni" kezdetű monológomba, mindketten felszívódnak. Abban a pillanatban fittyet hányva a generációs különbségekre és az "értelmes" időtöltésre, anyai hatáskörünkkel élve kihirdetjük: egy valamihez ragaszkodunk csupán, minden nap lemegyünk fürdeni, és mi ketten napozunk is!

Elvárások helyett laza rituálék
A nyaralástól általában sokat várunk. Például azt, hogy az egész éves taposás után, ne kelljen még gondolkozni sem! Csak lebegjünk térben és időben, minden görcsösség nélkül. A rituálé, noha szabályszerűen ismétlődő cselekedeteket jelent, a vakáció legyen mégis a szabálytalan rituálék időszaka, amikor megengedjük magunknak, és a velünk nyaralóknak, hogy azt tegyék, amihez igazán kedvük van. Ilyenkor érdemes megfigyelni, hogyan reagál belső énünk arra, ha semmit sem kell  irányítanunk? Csak átevezünk egyik létezésmódból a másikba. Meg fogsz lepődni, milyen gyorsan bensőséges kapcsolatba kerülsz magaddal,  átjár a nyugalom és a béke, számtalan pozitív tulajdonságot fedezel fel magadban!
Évente legalább egyszer, engedjük meg magunknak a valódi lazulást, erről szól a nyár! Mert az élet SZÉP!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com