2019. június 19., szerda

HOL TEREM AZ ÉLETKEDV?

Ha fáj valamink, bekapunk egy fájdalomcsillapítót, ha elviselhetetlenül fáj, elmegyünk a doktorhoz, hiszen az orvostudomány ma már képes arra, hogy hosszú évekre jó kondícióban tartsa a testet, és akár a szellemet is. Betegségek nélkül élni pedig azt is jelenti, hogy fizikailag bármire képesek vagyunk. De mi a helyzet akkor, ha elfogyott az életkedvünk?


Életkedvcsináló célok
Az életközépi válság jelenségével Carl Gustav Jung foglalkozott először, amikor azt írta, hogy az emberek, életük delén valamiféle "érthetetlen" válságba jutnak. Megkérdőjelezik mindazt, ami addig, és majd hátralévő életükben történni fog velük. Jung gondolatai óta több midlife crisis teória látott napvilágot, de mindegyik abban  látja a megoldást, ha bizonyos életperiódusainkban felteszünk magunknak néhány kérdést:
1. Miért élünk?
2. Milyen célokat látunk még magunk előtt?
Ha ezeket világosan meg tudjuk fogalmazni, akkor még időskorban is képesek leszünk törekedni arra, hogy megvalósítsuk azokat, ezzel a motivációval pedig még az öregedési folyamattal járó fizikai nehézségek is háttérbe szorulhatnak.


Motivációs források keresése
Fiatalon főként a karriert, az anyagi biztonságot tartjuk fontosnak, később a családalapítást, és amíg a céljainkért minden energiánkat és tudásunkat felhasználjuk, addig az életerőnk is képes a megújulásra. Az életerőnk birtokában tudunk  a magunk teljességében kibontakozni, kihozni minden lehetségest a körülményeinkből. Akkor kezdünk valamit az életünkkel, ha van motivációnk, és képesek vagyunk az önreflexióra, vagyis időről-időre feltesszük magunkban a kérdést, hogy mit akarok, és merre tartok?


Hol terem az életerő?
Az  életerő vagy életkedv, velünk született tulajdonság, amely az evolúciós  alkalmassági programunkból táplálkozik. A gyermek-és kamaszkor idején  alakul ki, majd az életben szerzett tapasztalatok tovább finomítják. Más, egyéb személyiségjegyeinkhez hasonlóan az életerőnket is nagyban befolyásolja a családi környezet, az otthonról hozott minták sokasága. Ha felnőve azt láttuk, hogy szüleink nem vagy csak külső segítséggel tudtak megbirkózni a rájuk mért terhekkel, akkor bizonyára kevés lesz az önbizalmunk. Az életerőben benne van a saját erő és a külső segítség közötti manőverezés képessége.



Gyógyító kapcsolatok
Napjainkban mindenki száz évig szeretne élni, és az orvostudomány is a várható élettartam kitolódásáról beszél, és a betegségek, testi korlátok megelőzésére fókuszál. Arról még kevés szó esik, hogy az emberek napi működéséhez szervesen hozzátartozik a lelki jólét, a mentális frissesség és rugalmasság. Ezek megőrzéséhez pedig  az kell, hogy képesek legyünk az életünket megtölteni tartalommal,  szánjunk időt családi, baráti kapcsolatainkra, vegyünk magunkhoz kisállatot, ne féljünk belevágni új célokba, megtanulni valamit, ami örömet okoz vagy akár új kapcsolatokat is építhetünk általa. 
Számomra  a legjobb példa az a hetvenes éveiben járó hölgy, akivel hetente kétszer, minden reggel találkozom a gerinctornán, és aki varázslatosan szép, textil mesekönyveket  készít, mert boldoggá teszi a tudat, hogy babáknak varr.


Pápai Ildikó
életvezetési tréner

forrás: 
Rudi Westendorp:
Öregség,öregedés nélkül