2020. március 18., szerda

ÉS A HÚSVÉTTAL MOST MI LESZ?

Három, maszkos férfi volt a fenyőfás áruházban, és néma csend. Hangtalanul, szinte mozdulatlanul vártunk kosarakra, kocsikra, néhány szerencsésnek az jutott. A bejárat mellett, végig a polcokon lila-fehér nyulak és celofánba csomagolt csokitojások csatasorban, egyelőre hiánytalanul. Tőlük fél méterre a zöldség- és gyümölcsrekeszek szürke-feketén ásítoztak délután kettőkor. Gergő a nyulakat bámulta, és lopva felém pillantott, de ahogy a fejemmel nemet intettem, keze megállt a levegőben, és a tőle megszokott, de a külvilág számára különösen szokatlan, éneklő intonációval megszólalt: "És a Húsvéttal most mi lesz?"


"Addig még van idő. Sok idő van." -feleltem és gondolatban hozzátettem, addig minden rendbe jöhet, mert ez a szürreális valóság csak valami átmenet. Evolúciós ugrás,  vagy mi, mert az utóbbi időben túlságosan elkényelmesedtünk.... 
Erre gondolok, mert  fittyet akarok hányni a bőröm alá befészkelő, alattomos nyugtalanságra, hogy mi van, ha mégsem? Vagy ha mégis..., ha beteg lesz valaki a családban...., de nem hagyom magam, nem, nem és nem!
Mert az autizmus megtanított arra, hogy másképp gondoljak a szépre, a jóra, a tökéletesre. Elfogadjam az elfogadhatatlant, lemondjak a lemondhatóról, új szokásokat alakítsak ki magunknak. Át-és újraértékeljem az életemet, és közben ne veszítsem el az örömre való képességemet. A hitemet abban, hogy a nehézségek által fejlődhetünk, különben mi értelme volna? 
 Mert a szar helyzetekben is megszületik a csoda: színészek mondanak verset a nappalijukból, bevásárolsz a szomszéd bácsinak, a jógaoktatód videót állít össze, hogy otthon "ászánázz", az ovisoddal délelőtt tízkor gyurmázhatsz, a kamasszal átveheted a testbeszéd alapjait, és a home office-ban bekeverhetsz egy pogácsát.


És mi lesz a Húsvéttal?
A feltámadás és az új élet is eljön, de most még böjtölünk. Várunk, lemondunk, elmélyülünk, összezárunk és nyitunk. Nyitunk egymás felé. Szeretettel, türelemmel, irgalommal, - amit már majdnem elfelejtettünk. 

Pápai Ildikó