Gyermekkorunkból mi is emlékszünk olyan apró vagy nagyobbacska füllentésekre, amikor a többiek előtt szerettünk volna igazán nagyot mondani vagy a vágyainkat akartuk ily módon kivetíteni. A pszichológia szerint azonban nem mindegy, hogy a gyerek egyszer-egyszer lódít avagy kamaszkorban notóriusan hazugságon kapjuk.
Füllentés önvédelemből
Ha megkérdezzük az ovist, hogy ki öntötte le a szőnyeget kakaóval, és azt feleli, hogy Micimackó, akkor ez a kijelentés már tartalmazza a várható szemrehányás elől való menekülést, de ezt még úgy nevezzük, hogy: konfabuláció. Összemossa a fantázia és a valóság elemeit, ami ebben az életkorban teljesen normális. A konfabulálás nagyjából hétéves korig rendben van, ezután egyre inkább neurotikus tünetnek számít, mivel a gyerek esetleg a számára rossz otthoni helyzetén igyekszik javítani vagy önbizalmának sérüléseit próbálja helyreállítani.
A gyerekek öt éves koruk táján megértik, hogy mi a hazugság. - mondja Vekerdy Tamás. Ez először azt jelenti számukra, hogy a felnőtteknek nem szabad hazudni. A 8-9-10. életév körül megjelenik a barátságok korszaka, és ilyenkor fejlődik ki (ha a szociális kapcsolat jó és erős) a betyárbecsület. Ilyenkor megjelenik az a felfogás, hogy a felnőttnek lehet hazudni egymás védelmében, de egymás között nem!
Sokunknak van tapasztalata arról, hogy a gyerekeket inkább egymás beárulására akarja rávenni az iskola. Tudnunk kell azonban, hogy ilyenkor spicliket nevelünk. - teszi hozzá Vekerdy.
Nem beszél, de ha igen, hazudik
Egy kamasz mániákus igazságkereső, de ha faggatják, azt nem szereti. "Mert a kamaszkor a második születés kora. Az elsőben az anyaméhből kibújva egy kis test jött világra, most azonban egy önálló személyiség van születőben.
Édouard Claparéde, a funkcionális pedagógia megteremtője szerint, gyerek és felnőtt viszonylatában nem az a gazember, aki hazudik, hanem az, akinek hazudnak. Vagyis, te olyan ember vagy, akinek nem lehet megmondani az igazat, mert akkor ütsz vagy büntetsz.- idézi Vekerdy Tamás a svájci neurológust.
A büntetés tehát egyrészt hatástalan, másrészt rossz jellemet nevel, hiszen a gyerek a büntetés hatására újra hazudni fog.
Mit tegyünk, ha a gyerek hazudott:
-Tekintsünk a helyzetet úgy, mint egy tanulási folyamatot
-Kutassuk fel az okokat, nyugodt beszélgetés során próbáljuk megérteni, mi állhat a háttérben
-Válasszuk szét a problémát és a hazugságot, vádolás, büntetés helyett arra koncentráljunk, milyen megoldást találhatunk rá, és mondjuk el a gyereknek, hogy az iránta érzett szeretetünk nem változott
Hegyibeszédek helyett érzelmi biztonság
Gyakran azért hazudnak a gyerekek, mert félnek a tetteik következményeitől, a büntetést akarják elkerülni. De, van amikor a hazugságnak a szeretet, az elismerés, a szülői figyelem utáni vágy a kiváltó oka. A szeretet, az ölelés, az együttlét, a közös beszélgetésekre szánt idő a szülők, nagyszülők részéről nyújtott feltétlen elfogadás olyan, akár egy védőburok, szinte egész életünkre meghatározza, hogyan kezeljünk majd nehéz helyzeteket, és azt is, hogy szükséges-e hazugságokhoz folyamodnunk felnőtt életünk során.
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
forrás:
Nők Lapja Psziché