BÍZZUK RÁ JÉZUSKÁRA!

Szinte minden évben ugyanaz a forgatókönyv: ugyanúgy állunk sorba az utolsó pillanatban tejfölért, ugyanolyan halászléillat kavarog a lépcsőházban, mint tavaly, ugyanazokat a sütiket sütjük, ugyanúgy főzzük a káposztát, mert jó lesz, ha már minden elfogyott, és ugyanazokat a dalokat énekeljük, egyszóval követjük a hagyományainkat.
Mert az minden családnak van. Legalább is karácsonykor.
Semmi nem kényszerít minket, mégis készülődünk, hiszen ez néhány nap, az esztendő "csúcspontja"!

Ha mi felnőttek, a véghajrában megfeledkeznék erről, érdemes a gyerekek csodaváró képességét eltanulni. Fiam, a karácsonyi listabajnok, minden évben nagyjából tíz alternatívát vés fel egy A/4-esre, semmit nem bíz a véletlenre. Amikor gondterhelten rákérdezek, hogy a felsoroltak közül mégis melyik lenne az a kettő, na jó, három, amit igazán szeretne azt feleli: "Én rábízom Jézuskára!"

Nálunk régi rutin, hogy 23-án éjjel díszítünk fát, ezzel is nyújtva a hedonizmus édes napjait, de a legutóbbi, hajnali két órás fafaragás után eldöntöttem, a gyerek a következő szezonban már segíteni fog. Anélkül, hogy  misztériumról lerántanánk a leplet, este hat körül felkerülnek a gömbök, angyalok és egyéb bigyók a fára, majd vacsora után Gergő elköszön, elbarikádozza a szobája ajtaját azzal az indokkal, hogy "nehogy kijöjjek, és meglássam Jézuskát munka közben!"
24-én reggel nyolckor még pizsamában lepődünk meg a színes csomagocskák láttán, és amíg Geri a Lego dobozokról tépi le vadul a díszcsomagolást, én kanapéra felhúzott lábbal csodálom egyszülött fiam boldogságát, és noszogatom apát,  készítse el a sokadik ugyanolyan fotót erről az alkalomról is. Miért?
Mert emlékezni szeretnék. Emlékeztetni magam arra, hogy milyen szerencsés vagyok, mert családban élek, gondoskodhatom valakiről, tartozom valahová, számítanak rám, én is számíthatok valakire. Védőburokban élek.

Mégis, ez a legmagányosabb ünnep, -mondják-, ha valaki egyedül van. Nem tudom milyen, mert sosem voltam egymagam ilyenkor. De, ahogy az egyik legkedvesebb, szinte megunhatatlan karácsonyi film, az Igazából szerelem kultikussá vált betétdala, a Christmas is All Around (A karácsony körülvesz) sugallja, hagyjuk, hogy az ünnep és a szeretet körülvegyen bennünket!
Bízzuk rá magunkat Jézuskára, de ne feledjük, a karácsonyunk is olyan lesz, mint amilyenek mi vagyunk!

Áldott Ünnepet Kívánok
Pápai Ildikó
életvezetési tréner

ANGYALI ÜZENETEK ADVENTRE

-Anyaaa, ma meg kell gyújtani a gyertyákat!- hasított bele a gyerek hangja a puha, meleg, vasárnap reggelbe.
 -Hol van a koszorú, vedd elő gyorsan!- agitál tovább, miközben a kávémat kortyolom, és azon tűnődöm, hogy tegnap még havazott, ma pedig ragyog a nap, és megint eltelt egy esztendő.
- Gerikém, nincs gyertyánk, elfelejtettem venni.-hűtöm le a kedélyét, de azonnali javaslatot teszek arra, hogy tegyük fel a tavalyit, persze csak ma, mert holnap hozom az újat. 
- Arról szó sem lehet, vegyél most.- mondja egy körletparancsnok hanghordozásában. Azt már tudom, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen színű gyertyák kerülnek az adventi koszorúkra, de Advent angyalainak legendájáról csak mostanában hallottam. Mit is jelent ez?
A New Age követői szerint, életünket angyalok kísérik végig, ha akarjuk, ha nem. Ha hiszünk bennük, akkor szeretettel, védelemmel, gyógyító energiákkal vesznek  minket körül. Nincs másként Advent idején sem.

A teremtő 4 különleges angyalt küld le a Földre, minden vasárnap egyet, egészen Karácsonyig, akik Advent szent üzenetét hozzák el az embereknek.
Az első vasárnapon egy kék angyal száll alá az égből, üzenete a Hit, Erő, Védelem, megtestesítője Mihály arkangyal.
A második vasárnapon egy bíborpiros angyal érkezik közénk,hogy a Szeretet, a Harmónia,a Tolerancia, a Hála üzenetét hozza. Megtestesítője Samuel arkangyal.
Harmadik Adventkor egy hófehér angyal, Gabriel száll alá, üzenete a Tisztaság, Alázat, Egymás Védelmezése.
Negyedik vasárnap egy püspöklila angyal, Zadkiel érkezik a földi dimenzióba, hogy Karácsonyra elhozza nekünk a kozmikus szeretet, a megbocsátás, a kegyelem üzenetét. 
Ha hiszünk az angyalokban, és miért ne tennénk, akkor négy, az angyalok színével megegyező gyertya gyújtásával vehetjük fel velük a kapcsolatot. 
A 4 gyertya a keresztény kultúrkörben már ősidők óta a
hit-remény-szeretet-öröm szimbóluma. Ha belenézünk a gyertya lángjába, talán bennünk, túlcivilizált, mindenre magyarázatot kereső emberekben is felizzik valami az egymás iránti szeretet, az elfogadás, a megbékélés és az örömre való képesség misztériumából, az esztendő végi őrület idején.

Néhány éve beszélgettem Müllert Péter íróval a Karácsony csodájáról, és úgy fogalmazott, hogy az ünnep igazi jelentése az újjászületés, amikor az ember a sötétségből, az elöregedett évből kilép, és egy új élet bontakozik ki. A belső fényt pedig nem lehet kívülről begyújtani. "Ha belőlem, emberből hiányzik a tűz, nincs az a gyertya, az a mágus, aki a lelkembe fényt tud varázsolni."
Ha elkövetkező vasárnapokon belenézünk a gyertya lángjába, jussanak eszünkbe Müller Péter szavai.

Pápai Ildikó
életvezetési tréner