Erre most sokan rábólintunk, mert a kommunikáció mai formája, különösen annak virtuális formája, az azonnali üzenetváltások kissé felszínessé teszik a mai ember beszélgetési szokásait. Pedig a beszéd és a hallgatás az emberi viselkedés fontos eszközei, meghatározzák kapcsolatainkat, életminőségünket, személyiségfejlődésünket, sikereinket és kudarcainkat egyaránt. De mint az állandó, szinte pótcselekvésnek tűnő fecsegésnek, úgy a szűkszavúságnak is több oka lehet:
1. Vannak dolgok, amiket nem tudunk igazán megfogalmazni.
2. Bizonyos dolgokról fájdalmas lenne beszélni.
3. Nem szeretnénk a másikat megbántani, megijeszteni.
4. Már "ezerszer" elmondtuk, de a "célszemély" tudomást sem vesz róla.
Ez utóbbiról ejtsünk néhány szót:
Aki párkapcsolatban él az tudja, hogy férfi és nő kommunikációs eszközei között milyen feltűnő különbségek vannak. Brit tudósok szerint a férfiakkal csak este hat után lehet "hasznosan" beszélgetni, akkor is csak egy témát dobjunk fel, hogy képesek legyenek a "rendszerükbe" beilleszteni. Ennél azonban jóval komolyabb tényekre hivatkozva F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus írja,
Tanulom magam című könyvében:"...egy esti veszekedés után a férfi sokkal gyakrabban ébred derűsen - mintha tegnap semmi nem történt volna, mint párja. Volt ideje megszabadulni a feszültségtől, számára ezzel el is van intézve a probléma. A nők sokkal inkább igénylik, hogy többször visszatérhessenek egy lezáratlan konfliktushoz."
És hogy mennyire fontos az időzítés, abból is látszik, hogy ha reggel bejelentem, hogy este beszélnünk kellene, akkor a másik (a férfi), minden idegszálával erre a beszélgetésre készül, és az egész napja el van rontva. - mint mondja.
Szülőként sem járunk jobban, amikor kamasz gyerekünkkel szeretnénk mélyebb beszélgetést kezdeményezni. Tíz alkalomból kilencszer bezárkózik, hiszen neki most száz másik dolga van.
Hogy mikor érdemes beszélni vagy épp hallgatni a másik jelenlétében, ahhoz elengedhetetlen, hogy figyeljünk a lelkiállapotára. Az is feltűnő lehet, ha családtagunk egy ideje túl csendes. Egyáltalán nem biztos, hogy ez azt jelenti nála, hogy "minden rendben van"!
A fajsúlyos közléseket pedig ne tévé előtt ülve tegyük meg vagy a kora reggeli rohanásban, és ne is fenyegetőzzünk azzal, hogy majd "le kell ülnünk beszélgetni". Legjobb a spontaneitás, de természetesen vannak helyzetek, amikor érdemes előre egyeztetni. Aki igazán figyel a másikra, tudja, mikor van helye a közlésnek, és mikor a hallgatásnak.
Figyelem: időzítés, kapcsolataink minősége múlik rajta!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
