A fejlesztő terápiák hatékonysága az iskolai teljesítményben is tükröződhet!
"Az iskolában is észrevették, hogy mennyit változott a gyerek az utóbbi időben!" - kezdi történetüket Tolnai Mária édesanya.
A fiam pontosan egy éve jár a Mikuszi suliba, HRG-fejlesztésre. Nyüzsgő, figyelmetlen és túl harsány volt az iskolában, ezért az ottani fejlesztő pedagógus javaslatára kezdtünk HRG-vel foglalkozó fejlesztő terápiát keresni Budapesten.
Nem sok szóba jöhető helyet találtunk. Összesen két foglalkozásra tudtunk elmenni, próbaórára. Óriási különbséget tapasztaltunk a helyek között, így nem volt nehéz a választás.
A gyerek szívesen jár Mikához, számára az egész óra játék, egyáltalán nem érzi ezt kemény munkának. A vízben történő fejlesztés része a komplex terápiánknak, kiegészíti az egyéb, tornatermi fejlesztéseket. Az órák mindig kiscsoportban zajlanak, hárman vesznek részt rajta, ami biztosítja, hogy megfelelő idő jusson minden egyes gyermekre.
Hiányzás esetén a pótlást mindig nagyon rugalmasan oldják meg, ami nem minden helyre jellemző.
Fiam jelenleg második osztályos, az iskolában is észrevették, mennyit változott az utóbbi időben, az eredményei is nagyon jók!
Folyamatos kapcsolatot tudunk tartani a HRG-s órát tartó fejlesztővel, és az iskolai pedagógusokkal, ami számomra nagyon fontos.
Azt még nem tudom, meddig szükséges a gyerek számára ez a fajta fejlesztés, de már megfogalmazódott bennünk, hogy a továbbiakban is maradni szeretnénk a Mikuszinál, úszásoktatásra.
Jó hangulatú, pozitív szemléletű csapathoz volt szerencsénk az elmúlt egy évben, melyet őszintén ajánlok mindenkinek!!
Üdvözlettel
Tolnai Mária
édesanya
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hydroterápia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hydroterápia. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. március 2., szerda
2016. február 19., péntek
SZÜLŐI REFLEXIÓK SOROZATUNK - 2. RÉSZ
Szeretet, türelem, szakértelem, a terápia alapjai - mosoly, öröm, élmény, a közös munka gyümölcse!
Ágota lányom kilenc éves, féloldali bénult, nem beszél és értelmileg is akadályozott, egyszóval halmozottan sérült. Két hónapos kora óta járunk különböző fejlesztő foglalkozásokra és az idők folyamán megtanultam, hogy olyan helyre érdemes a gyermeket vinni, amit szívből szeret, mert csak az ilyen foglalkozások hozhatnak tartós eredményt. Nem jó, ha újabb és újabb kötelező foglalkozásoknak éli meg az órákat, pozitív élmény nélkül.
Azt hiszem, a terápia "sikere" soha nem a fejlesztés típusától függ, hanem minden esetben attól a személytől, aki foglalkozik a gyerekkel. És attól, hogy szereti-e, amit csinál, és azokat a gyerekeket, akikkel sokszor nem könnyű. Nincs az a módszertani tanács, felkészítés, ami felérne a szeretettel. A lányomhoz hasonló gyerekek, akik sokszor nem tudnak kommunikálni, erre még inkább érzékenyek.
Ágota egészen kicsi kora óta imádta a vizet. Próbáltunk neki megfelelő terápiát találni, de sajnos nem ment. Ahol a szintjének megfelelő volt a csoportos oktatás, ott szinte csecsemők voltak, ahol a korosztálya, ott pedig sokkal előrébb jártak. Valahogy mindig mindenhonnan kilógott. Egyéni fejlesztésre nem találtunk lehetőséget.
Mikor elkezdett iskolába járni, szomorúan tapasztaltam, hogy sajnos az iskolai fejlesztés sem hozta azt, amit elvártunk, hogy iskolaidőben, helyben kapjon meg minden fejlesztést. Újra elkezdtem keresgélni.
Benne volt a pakliban a vízi, és hidroterápia, de hát arról álmodni sem mertem, hogy Ágota úszni tanuljon, HRG terápiát pedig nagyon kevés helyen talál az ember városszerte. A véletlen úgy hozta, hogy egy barátnőm, akinek a kisfia elég "hiperaktív", és már egy éve járt a Mikuszi suliba ajánlotta, hogy próbáljuk meg. Én még mindig az ideálisat kerestem és vacilláltam.
2014 nyarán, amikor Ágotának volt egy csípőműtétje, és a hat hetes fekvés után úgy leépültek az izmai, hogy nem tudott lábra állni, kétségbe esve hívtam Mikát. Mert hát a vízben könnyebb mozogni, lehet úszógumit használni, ami megtartja stb.
A medence szélén állva tapasztaltam meg, hogy mennyire egyéni és komplex a terápia, amit csinálnak. Először Mikához kerültünk. Végig bent volt a vízben Ágóval, közösen dolgoztak, ami nagyon fontos volt számomra. Minden gyerek pontosan a saját problémájának megfelelő fejlesztést kapja, amire szüksége van. Idéntől Gabi foglalkozik már Ágotával, aki gyógytornász-oktatóként még speciálisabban tud feladatokat adni nekünk. Minden alkalommal végig masszírozza a féloldali bénulás miatt feszes izomzatát a 34 fokos, langyos vízben, nyújtja az achillesét, a karját. Az órán vannak HRG-s elemek, amelyek az idegrendszer érését segítik, és szép lassan az úszás alapjait is bele csempészik az órába. Erősítik a lábát, karját. Gabi sok, játékos feladattal teszi színesebbé az órát segíti, hogy a bénult kezét Ágota könnyebben tudja használni.
És mindezt csoda végig nézni, hogy az a gyerek, aki általában minden terápiát heves ellenkezéssel vagy csak egyszerűen passzivitással igyekszik megúszni, most örömmel, mosolyogva és teljes együttműködéssel vesz részt a foglalkozásokon.
Köszönjük Nektek!!
Fellner Krisztina
édesanya
Ágota lányom kilenc éves, féloldali bénult, nem beszél és értelmileg is akadályozott, egyszóval halmozottan sérült. Két hónapos kora óta járunk különböző fejlesztő foglalkozásokra és az idők folyamán megtanultam, hogy olyan helyre érdemes a gyermeket vinni, amit szívből szeret, mert csak az ilyen foglalkozások hozhatnak tartós eredményt. Nem jó, ha újabb és újabb kötelező foglalkozásoknak éli meg az órákat, pozitív élmény nélkül.
Azt hiszem, a terápia "sikere" soha nem a fejlesztés típusától függ, hanem minden esetben attól a személytől, aki foglalkozik a gyerekkel. És attól, hogy szereti-e, amit csinál, és azokat a gyerekeket, akikkel sokszor nem könnyű. Nincs az a módszertani tanács, felkészítés, ami felérne a szeretettel. A lányomhoz hasonló gyerekek, akik sokszor nem tudnak kommunikálni, erre még inkább érzékenyek.
Ágota egészen kicsi kora óta imádta a vizet. Próbáltunk neki megfelelő terápiát találni, de sajnos nem ment. Ahol a szintjének megfelelő volt a csoportos oktatás, ott szinte csecsemők voltak, ahol a korosztálya, ott pedig sokkal előrébb jártak. Valahogy mindig mindenhonnan kilógott. Egyéni fejlesztésre nem találtunk lehetőséget.
Mikor elkezdett iskolába járni, szomorúan tapasztaltam, hogy sajnos az iskolai fejlesztés sem hozta azt, amit elvártunk, hogy iskolaidőben, helyben kapjon meg minden fejlesztést. Újra elkezdtem keresgélni.
Benne volt a pakliban a vízi, és hidroterápia, de hát arról álmodni sem mertem, hogy Ágota úszni tanuljon, HRG terápiát pedig nagyon kevés helyen talál az ember városszerte. A véletlen úgy hozta, hogy egy barátnőm, akinek a kisfia elég "hiperaktív", és már egy éve járt a Mikuszi suliba ajánlotta, hogy próbáljuk meg. Én még mindig az ideálisat kerestem és vacilláltam.
2014 nyarán, amikor Ágotának volt egy csípőműtétje, és a hat hetes fekvés után úgy leépültek az izmai, hogy nem tudott lábra állni, kétségbe esve hívtam Mikát. Mert hát a vízben könnyebb mozogni, lehet úszógumit használni, ami megtartja stb.
A medence szélén állva tapasztaltam meg, hogy mennyire egyéni és komplex a terápia, amit csinálnak. Először Mikához kerültünk. Végig bent volt a vízben Ágóval, közösen dolgoztak, ami nagyon fontos volt számomra. Minden gyerek pontosan a saját problémájának megfelelő fejlesztést kapja, amire szüksége van. Idéntől Gabi foglalkozik már Ágotával, aki gyógytornász-oktatóként még speciálisabban tud feladatokat adni nekünk. Minden alkalommal végig masszírozza a féloldali bénulás miatt feszes izomzatát a 34 fokos, langyos vízben, nyújtja az achillesét, a karját. Az órán vannak HRG-s elemek, amelyek az idegrendszer érését segítik, és szép lassan az úszás alapjait is bele csempészik az órába. Erősítik a lábát, karját. Gabi sok, játékos feladattal teszi színesebbé az órát segíti, hogy a bénult kezét Ágota könnyebben tudja használni.
És mindezt csoda végig nézni, hogy az a gyerek, aki általában minden terápiát heves ellenkezéssel vagy csak egyszerűen passzivitással igyekszik megúszni, most örömmel, mosolyogva és teljes együttműködéssel vesz részt a foglalkozásokon.
Köszönjük Nektek!!
Fellner Krisztina
édesanya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)