Nekünk "diziseknek" egy merő kihívás az élet, hogy jól írom vagy olvasom-e a dolgokat. Írjam-e egyáltalán? - vagy hagyjuk a csudába, úgy is beégek és kijavítanak majd. Mindez a rövid telefonos üzenetváltások halomra vétett hibái kapcsán került szóba ismét. Tényleg olyan fontos a helyesírás, vagy anélkül is tökéletesen megértjük egymást?
Az eszmefuttatás eredményeként megállapítottuk, hogy ártani nem árt ha tudunk helyesen írni, de akkor is működik a rendszer, ha hibát hibára halmozunk, vagy ha össze szavakat a keverjük véletlenül.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi cikk, amit pár éve egy kedves kolléganőnél, Briginél olvastam.
Ti el tudjátok olvasni ezt:
Betűsorrend
A cmadbrigde-i etegyemen keüszlt egiyk
tnaumálny áitllsáa sznreit a szvkaaon bleül nnics jlneestőgée
anank, mkénit rndeeőzdenk el a btűek, eyegüdl az a fntoos, hgoy
az eslő és az uolstó bteű hlyéen lygeen. Ha a tböbrie a
lgnoegyabb özeássivsazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tljees
mrtékéebn ovlashtaó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az
erbemi agy nem eyedgi btűeket, hneam tleejs sazakvat ovlas.Íme a
bzoinytéik.
Úhygoys tnseseek mkinet bkébeén
hyagni a hleysersáíi fimonsáokgkal!
