"Hmm..nem tudom,...talán elvitte a cica!"- felelte ártatlanul, állát simogatva a kamasz.
Minthogy válaszából egyértelmű volt, mennyire izgatja fel a házi feladat ténye, elgondolkodtam azon, mit olvastam erről mostanában?
Például egy gimnáziumi tanár szerint van jó, és rossz házi feladat. Akkor jó, ha az órán elvégzett feladatokat ismételteti, önálló megoldásokra ösztönöz, begyakoroltatja valamely definíció, képlet művelet használatát, esetleg "továbbgondolandó" elemeket is tartalmaz azon diákok számára, akik hajlandóak időt szánni, és motiváltak.
Nézete szerint a rossz házi feladat pedig az, amit nem sikerült az órán megcsinálni, azt feladják leckének. Vagy ha rengeteg!
Említett pedagógus egy "kísérletbe" kezdett. Egy éven át nem adott otthonra munkát a diákjainak. A kísérlet eredménye: semmi lényeges különbséget nem talált a gyerekek iskolai teljesítményében. Tapasztalata szerint mindegy, hogy van-e lecke vagy nincs, aki gyakorolni akart, az lecke nélkül is gyakorolt, aki meg nem akart, az nem. Egy év elteltével, újra ad házit, de csak havonta 2-3 alkalommal, és nem kötelező jelleggel.
"A házi feladat értelmetlen dolog, gyakorolni az iskolában kell, délelőtt, amikor a gyerekek vércukorszintje a legmagasabb. A leckéről jeles kutatók mutatták ki, hogy értelmetlen, hiszen az eminens könnyen megoldja, őt nem fejleszti, a többi diák meg lemásolja a szünetben az eminenstől." - mondja Vekerdy Tamás, paradigmaváltó gyerekpszichológusunk.
A hét végi házi feladatról is van véleménye, úgy gondolja, teljességgel helytelen, és az általában sok leckét inkább diktáljuk le a gyereknek, vagy írjuk be az üzenőbe, hogy sajnos családi okból nem tudtuk megoldani, és ez igaz, ugyanis családi ok, hogy együtt kell lennünk, és jól kell éreznünk magunkat!!
Kíváncsi volnék, mit szólna matek-történelem szakos osztályfőnökünk, ha egy hétfőn azt olvasná a gyerek üzenőjében, hogy nincs kész a házi feladat, mert "családépítő" tréninget tartottunk, és különben Vekerdy is azt mondta, hogy felesleges...
"A klasszikus iskolarendszer nem kielégíti az érdeklődést, hanem kiöli. Nem arra kíváncsi, hogy mire motivált a gyerek, hanem arra, hogy ő mit akar a fejébe tömni."- olvasom tovább -minket, csüggedt szülőket még életben tartó - éles elméjű pszichológusunk ragyogó meglátásait.
És az már csak az én véleményem, hogy amíg oktatási rendszer szinten nem változik semmi, addig minden hét végén a csemeténk mellett görnyedhetünk, hogy együtt valahogy összehozzuk a házit.
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
anya
