2015. december 1., kedd

A JÖVŐ ISKOLÁJA: KÖNYV ÉS MAGOLÁS NÉLKÜL

"Magyarország szégyenpadban ül, az oktatási esélyegyenlőtlenség kérdésében. A hazai közoktatás nem javítja a helyzetet, hanem jobb esetben is csak konzerválja, rosszabb esetben még növeli is a társadalmi egyenlőtlenségeket."- olvasom Pokorni Zoltán, egykori oktatási miniszter szavait.

Hogy nemcsak ebből a nyilatkozatból sejthető, komoly problémák vannak a rendszerben, azt mi, iskoláscsemetéket nevelő szülők is tapasztaljuk. Egy hete, ezen a felületen tettem közzé a világhírű PREZI-módszer itthoni alapítójával, Halácsy Péterrel készült interjút, ami arról szól, hogy húsz-harminc év múlva használhatatlanná válik mindaz, amit ma tanítanak a gyerekeinknek.
"Az álmom egy olyan iskolarendszer felépítése, amiben nem a mai, poroszos, memória vezérelt tudás átadása történik, hanem személyre szabás. Vekerdy Tamás évtizedek óta arról beszél, hogy nem kell a lexikális tudás. Az Apple Sirije többet tud, mint egy érettségi tudásanyaga. Látjuk, hogy egy munkahelyen már ma is nagyon fontos a képesség az együttműködésre, a kreativitásra, amit ma az iskolákban egyszerűen  nem tanítanak."
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miből fognak tanulni a gyerekek a szép, új világban?

Péter szerint tankönyv nem kell. Inkább az a kérdés, hogy mi történik a tankönyv utáni világban? Ki lesz, aki megszerkeszti a tudás-tartalmakat? 
Esetleg elég lesz a Google vagy  a Wikipédia?
Hogy mennyire nincs messze az  idő, amikor valóban áttörés következik be a közoktatásban, és a magyar iskolarendszer átalakítása is elodázhatatlanná válik, arra egy fiatal tanárnő, Hotya Hajni gondolatai rezonálnak, aki számtalan elfoglaltsága mellett e-tananyagok fejlesztője, műfordító, oktatási projektek vezetője, és a Smart-Cards nevű nyelvoktató-társasjáték megalkotója is.
"Szerencsére lassan lejár az ideje annak, hogy a gyerekeknek többkilónyi, értelmetlen tudásanyagot kell bemagolniuk, majd (stresszhelyzetben) feleletként visszaadniuk, és végül  memóriájukból törölniük. Az oktatásnak rugalmasan alkalmazkodnia kell a társadalmi elvárásokhoz, és nem a lexikális tudás halmozása lesz a cél, hanem az, hogy tudásunkat képesek legyünk akkor és ott használni, ahol épp szükségünk van rá." - magyarázza Hajni.

Tehát van remény. Remény arra, hogy a mai óvodások és kisiskolások olyan tudást szerezhetnek, amelyet boldogan, szabadon, és praktikusan tudnak majd kamatoztatni, akár a világ bármely pontján!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner