Hogy miként látjuk magunk körül a világot, az természetesen nagyban függ saját, egyéni belvilágunktól. Környezeti, szociális, egészségügyi, vagyoni helyzetünk is szerepet játszhat abban, hogy képesek vagyunk-e a derűlátásra, az empátiára vagy inkább borúsan szemlélődünk.
"A történésekbe mi magunk látunk bele ezt vagy azt. Az optimizmus és a pesszimizmus két önbeteljesítő jóslat. Az optimista általában azt várja, hogy a dolgok jól alakuljanak, a pesszimista ennek az ellenkezőjét gondolja." - írja Szendi Gábor -Értelmes szenvedés: A boldogság című könyvében.
Az optimista még a kudarcban is csak tapasztalatot lát, amely megtanítja őt arra, máskor hogyan csinálja!
Nézzük csak meg a sikeres embereket: pont abban különböznek másoktól, hogy szívósabban, állhatatosabban tudnak dolgozni a kitűzött célért. Akik egy ponton feladják, azok általában úgy ítélik meg, hogy célkitűzésük irreális volt, és ha más hibát nem tudnak felróni maguknak, akkor a nekik kijáró sorsot hibáztatják. - teszi hozzá a népszerű pszichológus.
Az "ide nekem az oroszlánt is" típusú emberek lelkesedése irigylésre méltó, de nem árt, ha reális célokkal párosul! A túlspilázott optimizmus felesleges energiákat emészt fel, és nagyobb a csalódás esélye is. Ha ismerjük a képességeinket, a munkabírásunkat, és olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik kompetensek, motiváltak, és inspirálnak bennünket a célunk elérésében, akkor jó úton járunk.
A derűlátó emberek még egy sajátossága, hogy jövőorientáltak, vagyis "átmeneti nehézségeik" ellenére hisznek egy szebb jövőben, és tesznek is érte!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
