2016. március 1., kedd

„A helyesen összerakott gyerekek” 3.

A koordinációról


A mozgásfejlődéssel kapcsolatos soron következő téma szorosan kapcsolódni fog az előzőhöz. Tovább fogom boncolgatni, hogy mi mindenről árulkodik a gyerekek mozgása.

A koordináció szó jelentése és fogalma szerintem mindenki számára ismert. A koordináció kifejezés önmagában összerendezést, összehangolást, irányítást jelent. Témánk esetében nem mást, mit a mozgás összerendezettségét, szervezettségét és harmóniáját. Mivel a mozgás nagyon összetett feladat, többféle koordinációt különböztetünk meg attól függően, hogy milyen jellegű mozgást végzünk. Két nagy egységet különítünk el funkcionális alapon, a nagymozgások durva koordinációját és a kismozgások finom koordinációját. Nagymozgásnak minősülnek a végtagok, a törzs és a fej mozgásai, hiszen ezekkel kalimpálunk bele a világba. Relatív nagy mozgásterjedelem mellet végezzük a mozdulatainkat – lépünk, ugrunk, nyúlunk, hajlunk, fordulunk –, így finom precíziós tevékenység végzésére nem vagyunk képesek ezen testrészeinkkel. Gondoljunk bele, tudnánk-e lábbal gombot varrni, szánkban késsel kenyeret vágni, netán orral számítógépet kezelni. Természetesen ismerek olyanokat akik tudnak, de ők kényszerből tesznek így.

A finommotorika a kismozgásokon keresztül valósul meg, azaz a kézzel és ujjakkal végzett úgynevezett manipulációs tevékenységek révén. Mindenféle kreatív alkotó, író és rajzoló tevékenység ehhez a területhez kapcsolódik. Éppen ezért, ha idegrendszeri zavar vagy éretlenség áll fenn a gyereknél, könnyen észlelhetjük a problémát, hiszen nem végez ilyen jellegű tevékenységeket vagy legalábbis nagyfokú ügyetlenség kíséretében. Ez utóbbi esetben gyakorta társul kudarckerülő magatartással, mikor is csemeténk megpróbálja hárítani vagy elkerülni azokat a feladatokat, melyekhez a kéz ügyességére volna szüksége. Tehát máris van egy dolog, amit ezentúl érdemes lesz figyelni és ne áltassuk magunkat, hogy azért nem rajzol a kis drága, mert unja, nem köti le, most épp nincs kedve hozzá.
Hogyan tesztelhetjük házilag a gyermek finomkoordinációját, ha gyanút fogunk? Például adjunk ceruzát a kezébe és figyeljük, hogyan fogja meg. Három ujjal vagy ökölbe szorítva, milyen tónussal teszi azt, könnyedén vagy görcsösen. Aztán dobjunk felé labdát és nézzük hogyan kapja el, vagy kérjük meg, hogy érintse össze az ujjbegyeit, netán doboljon az asztalon külön külön az ujjaival. Kérhetjük a segítségét apró dolgok válogatásában, amihez finom csippentő mozgásra van szükség.


Végezetül had említsek pár szót arról, hogy a test egészének koordinált működése csak úgy jöhet létre, ha a különböző testrészek és érzékszervek között egészséges jól működő kapcsolat áll fenn. Ugyanis a testtájak, végtagok, ujjak akkor működnek hatékonyan és gazdaságosan, ha az idegrendszer jó karmester módjára képes vezényelni azokat. Így beszélhetünk alsó végtagi szem-láb és felső végtagi szem-kéz koordinációról, valamint ezek együttes összehangolt funkcionálásáról. Az éretlen idegrendszer ezen a ponton bedobja a törölközőt és nem képes szervezett, összehangolt működésre, tehát ha csetlik botlik gyermekünk, akkor szintén jusson eszetekbe utána járni az okának. Számos mozgásterápiás foglalkozás áll már rendelkezésre, amely segít az ilyesfajta problémák kezelésére egészen kicsi kortól a kamasz korig.