2016. május 25., szerda

GYERMEKEK NAPJA ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN

Gyermeknaphoz közeledve vidám felütéssel írhatnék a gyerekek, gyerekeink öröméről, boldogságáról, és a számtalan programról, amit a hétvégén nekik szervezünk.
Az utóbbi idők híradásai azonban megkérdőjelezik számomra, hogy valóban odafigyelünk-e rájuk mi, érett felnőttek?
Mert ha igen, akkor hogyan történhet meg, hogy egy kisgyermeket halálra lehet éheztetni ma, Magyarországon? Hogyan működik a gyermekvédelmi rendszerünk, mennyire nemtörődöm a társadalom, miért süketek és vakok a legközelebbi szomszédok és családtagok?
Nem értem. Mint ahogyan azt sem, hogy egy országban miért kell tüntetni az SNI gyerekek jogaiért?
Ez a felület arra is szűk teret biztosít, hogy kielemezzük,  az ENSZ legutóbbi, nemzetközi vizsgálatának eredményét, melyből az derült ki, hogy nem Magyarországon a legjobb gyereknek lenni!!


A Gyermeknap története 1923-ra nyúlik vissza, a török függetlenségi háború idejére, amikor április 23-át a függetlenség napjának és egyben gyermeknapnak nyilvánította a friss, török köztársaság alapítója. 
Az UNICEF a mai napig ezt a dátumot tartja nemzetközi gyereknapnak.  Az 1925-ös, svájci Gyermekjóléti Konferencia végül június 1-ét hirdette ki a legkisebbek ünnepének, és a gyermekek ügyének fontosságára hívta fel a nemzetek figyelmét!

Hazánkban 1931 óta ünneplik a Gyermeknapot, minden év májusának utolsó vasárnapján. A II. világháború előtt még "Gyermekek Hete" volt a neve, majd az ötneves évektől 1 napra csökkent az ünneplési kedv.
Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, az egyetemes gyermeknapot, és az ünnep céljaként fogalmazta meg, hogy ily módon emlékezzenek meg a világ gyermekeinek testvériségéről, az egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett közdelemről, ami minden nemzet kötelessége!
A gyermekek jóléte a felnőtt nemzedék kötelessége, ez megkérdőjelezhetetlen, de hogy miért zárnak be óvodákat és iskolákat, miért  kevés a pénz az oktatásra, miért érik jogsértések azokat a kiskorúakat, akik még nem tudják megvédeni magukat, ezzel kapcsolatban még mindig túl sok a kérdőjel!!
Amit tehetünk, azt a saját mikrokörnyezetünkben tehetjük meg: figyeljünk gyermekeinkre még ennél is jobban!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner