-Igen, amit csak akarsz? -felelem, szinte énekelve.
-Tényleg? - kérdez vissza kicsit bizonytalanul, mert tegnap este még a mai angol, "javító dolgozat" szavait memorizáltuk, nem eredménytelenül. Amíg a többiek a cuccaikat pakolták, Geri a kettesért izzadt. De vége, eljött ez a nap is. Az utolsó hónapokban már mindketten nagyon fáradtak voltunk, ez a szünet most nekem is ajándék. A bizonyítvány ugyan még csak ezután jön, de mivel a gimi 9.évfolyamát együtt csináltuk végig a gyerekkel, nagy csodákra nem számítok, már ami az érdemjegyeket illeti.
De mit is tükröz ez a kemény fedeles könyvecske tulajdonképpen?
Sokan, sokféleképpen elmondták már előttem, hogy a bizonyítvány a közoktatási rendszer etalonjaként elvárt minősítés, ami a gyermek, egyes tantárgyakhoz való viszonyát, és abban való elmélyülését hivatott tükrözni, és nem a képességeinek, tehetségének mérőfoka, és nem is bélyeg, amit egész nyáron magán kell viselnie.
Épp ezért semmiképp ne olvassuk a fejére napokig, hogy "Ez fiam, sokkal jobb is lehetett volna!", - mert ez most ilyen lett. A gyerek testi-lelki fejlődésének ebben a fázisában, erre volt képes. Mondjuk el a véleményünket, beszéljük meg közösen akkor és ott, majd tegyük el a fiók mélyére az évnyitóig.
Két és fél hónap nagyon hosszú idő, különösen azért, mert mindenáron hasznos elfoglaltságokkal szeretnénk megtölteni gyerekeink szabadidejének minden percét!
"Az a jó, ha van ritmusa a szünidőnek, de fontos, hogy legyen taktusa is. Legyen több, közös, családi program, de különben meg hagyjuk békén a gyereket!"- mondja Vekerdy Tamás, a tőle megszokott józan, bölcs, "gyermekmentő" éleslátásával.
-Na jó, de mikor kezdjen el tanulni, ha pótvizsgáznia kell? -kérdezi egy tanácstalan barátnőm, akinek kamasz fia hiába lobbizott a matek "felmentésért", idén másodszorra fut neki a pótvizsgának, pedig akár el is kerülhette volna.
"Régi tanuláspszichológiai tény, hogy egyes tanulási szakaszok után szünetet kell tartani épp azért, hogy ez a tudás be tudjon rendeződni az agyba, ez pedig alvás, pihenés, és egyéb tevékenységek során, tehát szünetben megy a legjobban!"-fűzi tovább a gondolatmenetet nagyra becsült gyermekpszichológusunk.
Gondoljunk csak bele, milyen várakozással tekintünk az átlagosan két hetet felölelő szabadságunkra, amelyből egy hét csak az "átállás", hogy elhisszük, valóban nem kell csinálnunk semmit. A gyermeki psziché számára létfontosságú a nyári élmények megélése, szintetizálása, és nem találok jobb szót rá: archiválása. Ahogy mi, felnőttek, évtizedek múltán is hálás szívvel idézzük fel a nagyszülőknél, falun eltöltött nyarakat, önfeledt, baráti bulizásokat, szerelmünkkel, csillagos ég alatt töltött, felejthetetlen napokat.
Merüljünk bele hát a nyárba, és ne csak a befőttes üvegeket töltsük meg az elkövetkező napokban, de dunsztoljunk be minél több, szeretteinkkel közös élményt, hogy a hűvös, őszi estéken legyen miről beszélni, és a gyerek azt mondhassa:
-Anya, apa, emlékeztek, amikor........
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
