SORSOD AJÁNDÉK...KEZDJ EL ÉLNI!

"Bármit tervezel, ez most a legjobb időpont arra, hogy belevágj!" - olvasom egy poszt elején, hőgutától gyötörve, egy klíma nélküli lakásban, és azon tűnődöm, miért is nem ülök valami vízparton, egy jeges koktélt szürcsölve?  Miért kell egy nehézkesnek tűnő, nagyobb odafigyelést igénylő feladattal birkóznom, mi lenne, ha picit odébb sorolnám a napirendemben?

Ezen a gondolatmeneten rágódva, hol a tudatosságba kapaszkodtam, hogy de igen, a feladatoknak jelentőségük van, azok "leföldelnek" bennünket, az élet nem lázas  fiesta. Hol pedig a csendes, függésmentes létezésen lamentáltam, és a két erő lökdösött, cibált ide-oda, amíg jókora bűntudattal, csak a nap végén fogtam hozzá fontos teendőimhez. Apró gyerekként általában úgy neveltek minket, hogy dolgainkat végezzük el rendesen, így felnőve már attól lelkifurdalásunk van, ha néhány percre lazítani szeretnénk.

Egy barátnőm panaszkodott kávézás közben, hogy kamasz fia már a suliban sem, de most a vakáció alatt végképp semmit nem csinál, csak eszik és alszik. A serdülőkor biológiájáról valamit kapisgáló szülőkként abban egyetértettünk, hogy a gyerek most érik! A felnőtté érés folyamata pedig kimerítő, hosszan lehetne sorolni ennek számtalan anatómiai és pszichés jelét. A kamasznak tehát éppen elég a létezés maga, és milyen nagyszerű a végtelen intelligencia, amivel ők képesek "félreállni" saját folytonosságuk útjából. Lázadnak, de nem küzdenek. Jó az ami van, csak hagyják már őket békén! És ebben a látszólag semmittevésben születik meg egy másfajta intellektus, egy új kreativitás, egy új ember.

"Most minden úgy jó ahogy van!"-mondja egy fiatal lány a környezetemben, majd zavartan hozzáteszi: "De ugye ez nem baj? Mármint, hogy most nem hiányzik semmi, nincsenek magasztos céljaim.., egyszerűen jól érzem magam.."

Persze hogy nem baj, sőt irigylésre méltó az a kegyelmi állapot, amikor az ember érzelmei és vágyai nem állnak a sorsa beteljesítése útjába. Csakhogy ez nem tart sokáig. Miért? Mert teljesítményorientált világunkban a kihívások, a magunk és mások iránti elvárások, a tökéletességre törekvés nem hagy sok pihenőt nekünk. Ja, hogy a sors néha mostohán bánik velünk? Igen, de mindenki története átírható. 

Talán ha mersz leállni, várni, nem küzdeni, nem beavatkozni, csak figyelni befelé. Mert akivel és amivel dolgod van, az úgyis megtalálja a hozzád vezető utat. "Ajándék az egész élet." -mondja Márai Sándor író. Én egy ideje úgy érzem, hogy sorsunk erőlködés nélküli elfogadása olyan ajándék, amit mi adhatunk magunknak!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner