Florence, az 1900-as évek elején New Yorkban élt, és apjától örökölt vagyonának zömét művészetpártolásra, és hangképzésre költötte, hogy dalolhasson a világnak még akkor is, ha az egyszerűen élvezhetetlen volt.
Élete és személyisége azonban sokkal figyelemreméltóbb volt annál, minthogy "magyarosan" csak legyintsünk, miszerint jó dolgában azt sem tudta....
Foggal-körömmel az álmaiért
Narcissa Florence Foster néven, 1868-ban született Pennsylvaniában, gazdag ügyvéd és földbirtokos lányaként. Zenei fogékonysága hamar megmutatkozott, tehetségesen zongorázott, és ha kitart a hangszer mellett, talán valóban világkarriert fut be. Rajongott az operáért, rendszeresen vett énekórákat dacára annak, hogy egyetlen tiszta hangja sem volt. A sors kegyetlen fintora, hogy szépen induló zongoraművészi pályafutását azért kényszerült feladni, mert első férjétől kapott szifilisze megbetegítette az izületeit. Második férje, a brit színész, Bayfield annyira imádta őt, hogy mindenben támogatta, menedzselte és igyekezett távol tartani őt a kritikáktól, ezért koncertjeire jobbára csak barátaikat, és fanatikus rajongóit hívták meg.
Elhitte hogy képes rá
Florence, a róla szóló történetek tanúsága szerint saját, belső hangját annyira szépnek találta, hogy fel sem merült benne, mások nem így vannak vele. 1944. október 25-én, kibérelte a Carnegie Hallt, és furcsamód teltházas koncertet adott. Ekkora közönség előtt azonban senki nem tudta megakadályozni, még igen tehetséges zongoristája, Cosmé Mcmoon sem, hogy lelepleződjön. Másnap az összes újság tele volt undorító kritikákkal, és ez óriási sokként érte őt. Néhány nappal a koncert után szívrohamot kapott, és többé nem épült fel. 1944. november 26-án, 76 évesen hunyt el.
https://www.youtube.com/watch?v=V6ubiUIxbWE
Mit tanulhatunk Florence-től?
A Meryl Streep főszereplésével készült filmet nem láttam, de a csodálatos Bánsági Ildikóval, napokban bemutatott darabot a Játékszínben igen! A színésznő feladata ebben az előadásban nem "csupán" az, hogy hamisan énekeljen, miközben a próbákon először tökéletesen megtanult, majd alaposan "lerontott" dalokat kell előadnia, amitől bizzar-nevetségessé válik, hanem ennél sokkal többet üzen a történet!! Érzékelteti mindazt a kemény munkát, fizikai-és mentális rákészülést, amit egy ember akkor él át, amikor hisz valamiben, még akkor is, ha a környezete talán kétkedve figyeli.
Önbizalom, hit, megszállottság vezérelte?
Talán mindez együtt, de elérte, amit akart. Nevére ma is emlékszünk, filmet, színdarabot írtak róla, mert a végsőkig hitt abban, hogy amit csinál, azzal örömet szerez másoknak is. Ő, aki a nagy bukás után is úgy nyilatkozott, hogy ez még mindig jobb annál, mintha meg sem próbálta volna, igazi egyéniség volt! Ha énektudásával nem is, de lelkesedésével, életderűjével, állhatatosságával nyomott hagyott maga után.
Szabad őt másolni!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com
