Megfigyelted már, hogy bizonyos tevékenységekhez szinte rendkívüli energiákat mozgósítasz, "pörögsz, akár a búgócsiga", mégsem fáradsz el, máskor pedig napokig halogatod, hogy megírj egy levelet vagy kipakold a gardróbot? Utóbbi esetben azzal vigasztaljuk magunkat, hogy ehhez "hangulat kell", vagyis nincs hozzá késztetésünk. Annál szívesebben csinálnák valami egészen mást, ami ad némi adrenalin löketet, ami látványos, és sikerélménnyel ajándékoz meg bennünket.
Gergő fiam például "pavlovi reflex-szel" reagál a felszólításra, hogy: "Kezdj el tanulni!" Ilyenkor előveszi a rejtvényújságait és lázasan fejtegetni kezd, részben a feltüntetett nyeremények reményében, de főként azért, mert azokra a kérdésekre valahonnan mindig elő tudja húzni a válaszokat, és büszkén mutatja a végeredményt.
De honnan jön a késztetés?
Az emberiség fennállása óta kutatjuk, hogy egyes viselkedések milyen belső késztetésre születnek meg, egyáltalán mi hajt bennünket előre, egy cselekvés kivitelezésére vagy olykor halogatására? Coaching folyamatban gyakori kérdés az ügyfél felé, hogy "érez-e motivációt a problémás életterület megváltoztatásához, illetve mikor érezte magát a legmotiváltabbnak?"
De mit is jelent motiváltnak lenni?
A latin eredetű movere szó jelentése: mozogni, mozgatni.
Meghatározza viselkedésünk aktivitását, szervezettségét, hatékonyságát. Életünk során a legerősebb belső motivációk a biológiai szükségletek kielégítését szolgálják vagyis a "hiányállapot" megszüntetését, pl. éhség, szomjúság, életveszély. A létfenntartáson túl azonban létezik egy hajtóerő, ami az önmegvalósítást, a célok elérését és a sikerélmény iránti vágyat csiholja bennünk, ez pedig a drive! Jelentése: űzni, hajtani. A drive, viselkedésünk motorja, az ő feladata a szervezet energetizálása, nem pedig irányítása.
Gergő példáján szemléltetve, a történelem házi feladat iránti motiválatlanság eredője az a hiedelem, hogy nincs meg benne a képesség a feladat végrehajtására, illetve a cél eléréséhez szükséges erőfeszítés olyan mértékű, hogy arra ő nem képes vagy nem hajlandó. Ezért ösztönösen a kisebb erőfeszítést, de nagyobb örömélményt ígérő tevékenységbe fog, vagyis a rejtvényfejtéshez érez motiváltságot, hiszen az ő hajtóereje, drive-ja, a sikerélmény!
Ausztráliában élő ismerősöm pedig arról mesélt a közelmúltban, hogy minden partszakaszon találni olyan, napról-napra élő szörfös-kolóniákat, akiknek csak az számít, hogy minél több flow-élményt gyűjtsenek be a deszkákon, és ha elfogy a pénzük, hát beállnak mosogatni. Elmondhatjuk tehát, hogy egy tevékenység során megélt öröm, és megelégedettség valójában a legnagyobb hajtóerő, ami minden mást képes felülírni.
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com