Nehéz az átmenet
A félig még gyerek, de félig már felnőtt fiatal biológiai átalakulásáról már sokat tudunk, lelki fejlődéséről azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ez az időszak a gyermekkori keretek átlépéséről, és az új határok feszegetéséről, megtalálásáról szól. Szülőként azok a módszerek, szabályok, amelyeket kisgyermekkorban ügyesen tudtunk használni, hogy gyermekünk harmonikusan fejlődjön, azok egy "majdnemfelnőtt" esetében már idejét múltak. Nehéz az átmenet azért is, mert a biológiai-pszichikai érés krízisekkel jár, aminek a tünetei a legkülönfélébbek lehetnek, pl: teljes motiválatlanság a tanulásban, közöny, szabályokra fittyet hányó, erős kritikai készséggel minden ellen lázadó, de leginkább a család és az iskola kereteit felrúgni kívánó viselkedés.
Miért hívunk össze mégis - szülői kezdeményezésre - együtt gondolkodásra ösztönző beszélgetést, a leendő 11. osztályosokkal? - vetődik fel a jogos kérdés, hiszen a pótvizsga számai nem hazudnak. Világos mint a nap, hogy ki az a diák, aki szeretne tenni magáért, és vélhetően a céljaiért, és ki az, aki ezt a fiaskót is az iskola számlájára írja, hiszen
"őt nem tanították jól!"
Mit tehet a szülő?
Vitathatatlan felelősségünk, hogy támogassuk gyerekeinket elakadásaikban, hallgassuk meg az ő álláspontjukat is, de vegyük észre, hogy az iskola is nyitott ésszerű megoldásokra.
DE, miért vagyok mégis csalódott? Mert a legnagyobb hangadók némán lapítottak akkor, amikor arról kérdeztük őket, mit tehetne értük az iskola? Hogyan tehetné számukra még "komfortosabbá" a légkört, hogyan teremthetnének tanáraik még ideálisabb órákat, hogy könnyebben menjen a tanulás??
Ezekre a kérdésekre tegnap, az érintettektől nem kaptunk választ. Mivel én is voltam kamasz, nagyjából sejtem, hogy az új helyzetben zavarban voltak, talán ciki volt ennyi ember előtt megszólalni, talán nevetségessé váltak volna a haverok és a csajok előtt....talán igen.
De hol van gyerek felelőssége?
A megszokott normák, szabálykövetés elleni lázadás a serdülőkör velejárója. Ennek ellenére ne vitassuk el gyerekeink felelősségét, ne csomagoljuk őket vattába, beszélgessünk velük minél többet arról, hogy látják saját magukat ebben a megváltozott helyzetben?
Miközben növekszik köztünk az "érzelmi" távolság, mégis egy új, felnőttkapcsolat van kialakulóban, melynek biztos alapjait saját, szülői értékrendünk, hitelességünk fogja adni, amelyre később, gyerekeink fognak tovább építkezni.
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com
