VIGYÁZZ, KÉSZ, INDUL A SULI!

Augusztus utolsó hétvégéjén kiürül a Balaton part, újra megtelnek a plázák, mert kell új tornacipő,  dizájnos tolltartó, trendi hátizsák, és néhány csomag famentes rajzlap. A nyári élmények végtelennek hitt eufóriáját felváltja egy újabb kilenc hónapos periódus,  a szomorkás készülődést pedig csak a régi cimborákkal való találkozás képes enyhíteni.

Túl sok volt a nyári szünet?
Több pedagógus is úgy köszön el az osztályától az évzárón, hogy a szeptemberi visszarázódás szempontjából túl hosszú ez a tíz hét! Persze mennyivel jobb lenne egy nyújtott, több szünetet felkínáló tanév, amit lényegesen könnyebb lenne logisztikázni, de amíg az oktatási rendszerünk fel nem találja a spanyol viaszt, addig minden marad a régiben. Mi, szülők, pedig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha nem  jár a gyerek legalább három külön foglalkozásra az új szezonban, akkor nem vagyunk elég lelkiismeretesek. Mert mennyivel jobb, ha edzésen és néptánc szakkörön van, mintha a virtuális kütyüjébe kapaszkodna, de mégse  úgy gondoljunk az iskolára, mint a világ megváltásának egyetlen szent helyére.

Játszani is engedd!
Különösen a kisiskolásoknál lenne fontos betartani, hogy ne tanuljunk velük "előre", maradjon meg számukra a sulivárás varázsa. Nekem nagyon tetszik, hogy több, alternatív iskolában az első héten még csak "összeszoknak" a gyerekek. Kidekorálják az osztálytermüket, moziba, kalandparkba mennek, időt kapnak az átállásra. Az első napokban az élményfeldolgozásé a főszerep, és nemhogy tilos játszani az órákon, de ajánlott! Mert a közös játék kreativitásra ösztönöz, és még a legizgágább gyereket is leköti.  
Tudják ezt a Mikuszi  Suliban is, így szeptembertől megint új ötletekkel, játékos kedvvel és nagy szeretettel várnak minden régi és új tanítványt!


Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy@gmail.com

KÜLÖNÓRÁK ÚJRATÖLTVE

Egy kedves ismerőssel, utcán összefutva érdeklődünk gyerekeink tanévkezdési lelkiállapotáról, mire ő sóhajtva jegyzi meg, hogy a heti öt napból négyszer, csak este hétre fognak hazaérni, és még ott a tanulás. A maratoni hétköznapok magyarázata, hogy Lili lányuk "versenyszerűen" táncol, amiért rajong. Már eddig is számtalan díj van a háta mögött, és azt mondja, ő bizony "igazi" táncosnő lesz!

Kinek-Mit?
A különórákról, edzésekről általában elmondható, hogy segít kibontakoztatni a gyerekek erősségeit, tehetségüket. Egy drámaszakkör hasznos lehet például tanulási zavarokkal küzdőknek, a zene komplex módon fejleszt, több képességre hat jótékonyan, egy hiperaktív gyerek számára előnyös a sport, például a judo vagy karate, mivel ezek rendezik a koncentrációt és a viselkedést is. Egy zárkózott, esetleg autizmussal élő gyermeknek a rajz feloldhatja a szorongását. Fiam egykori iskolájában például,  délutánonként keresztrejtvény szakkör volt, ahol az autisták a többiekkel együtt, nyugodt közegben, mégsem magányosan tevékenykedhettek.

Csak, amit a gyerek örömmel csinál
Szakértők szerint két véglet figyelhető meg ezen a területen: az egyiknél a szülők semmilyen külön foglalkozásra nem íratják be gyermeküket, anyagi vagy egyéb lehetőségek híján, a másik oldal pedig túltolja. Gyermekpszichológusok szerint a kisiskolásoknak szükségük van pihenő időre, szabad játékra, amikor szintetizálják mindazt, amit az iskolában tanultak. Azt tanácsolják, igyekezzünk figyelembe venni  biológiai órájukat és ne osszuk be minden idejüket!

"Ha a gyerek azt mondja, hogy most inkább otthon maradna, mert ötödik alkalommal már nem tetszik neki a karate, akkor ne jöjjünk azzal, hogy "kisfiam, kifizettem a félévet, menned kell!" - Nem kell!-mondja Vekerdy Tamás. Az egy más kérdés, hogy vizsgálatok kimutatták, hogy a következő években öt készségre lesz majd szükség a munkaerő-piaci belépéshez: írásra, olvasásra, elemi számolásra, angoltudásra és számítógépkezelési ismeretekre. Tehát az angol-különóra, ha az iskolában nem elégséges a nyelvtanulás - szükséges lehet, de csak hét-nyolc éves kortól. -teszi hozzá.

Találjuk meg a középutat
Fontos érv a különórák mellett, hogy fejlesztik és kibontakoztatják gyermekeink készségeit. Ha egy gyermek sajátos nevelési igényű, akkor a szakértői véleményben előírt fejlesztéseket mindenképp meg kell kapnia a saját intézményében. 
Ne felejtsük el azonban, hogy az együtt töltött időt nem pótolja semmi.  Találjunk helyet a közös tevékenységeknek, játéknak, összebújásnak, csak úgy, cinkosan, feladat üzemmód nélkül. A kisiskoláskor - tapasztalatból mondom - villám gyorsan elillan!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

NINCS TÖBB ESEMES!

Mármint a pad alatt, a francia iskolákban. Mivel a parlament alsóháza, szeptember 3-án megszavazta a törvényjavaslatot, amely megtiltja a mobiltelefonok használatát az oktatási intézményekben. A törvény szövegében az áll, hogy:
"a mobilok használata számos olyan zavart okoz, amely nem egyeztethető össze az iskolai környezet javításával" !

Tesókám, most órán vagyok!
Nem tudom, más iskolákban hogy van, de nálunk többek között ezért hívtunk össze rendhagyó szülői értekezletet a diákok bevonásával, hogy erről is beszéljünk. Az egyik srác vette a bátorságot és a szemébe mondta a másiknak, hogy igenis, őt zavarja, amikor az órán megcsörrenő telójába azt búgja: "tesókám, most órán vagyok, hívj később!" De a legdurvább az, amikor a pad alatt üzengetnek egymásnak, hovatovább zenét hallgatnak, és a tanár kénytelen a mobilozás kulturált használatáról előadást tartani, a felvilágosult abszolutizmus helyett.

A francia felmérés szerint a 12-17 év közötti gyerekek 93 %-ának volt mobilja 2016-ban. Az UNICEF Magyar Bizottságának 2017-es felmérése alapján a 10-19 éves magyar diákok 96 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal!

"Ez már a 21. század, ne ez legyen a fegyelmezés eszköze, bízzuk rájuk, hogy képesek lesznek-e a mai beszélgetés után más attitűdöt mutatni, hiszen már majdnem felnőttek!" - hangzott el az informatika szakos ofő részéről, el nem ítélhető módon, így a "begyűjtésről" szóló  szavazás elmaradt.

Fizika órán igen, magyar órán ne?
Hogy van-e helye órán a telefonnak, arról a hazai tanárok véleménye is megoszlik, hiszen már létezik olyan applikáció is, amellyel fizikai kísérleteket végezhetnek a tanulók. Ugyanakkor Csokonai szerelmi költészetében való elmélyedéshez szerencsére még nem kell a verset letölteni, ámbár jóval izgalmasabb, mint a könyvet fellapozni.

Egy Sonda-Ipsos kutatás szerint a 8-14 éves fiatalok 29%-a nem érti, hogyan lehetett élni mobiltelefon nélkül!

Egyfajta köldökzsinór
"A mai fiataloknak és szüleiknek a mobiltelefon gyakorlatilag köldökzsinórként funkcionál." - mondta Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Egyesületének elnöke. Ugyanakkor magánjellegű használatukat az iskoláknak szabályozni kell!! - tette hozzá.
A mobil tehát megkerülhetetlen, hiszen a folyamatos kapcsolattartás kultúráját éljük, és igen, magam is ragaszkodom hozzá, hogy autizmussal élő fiamat bármikor elérhessem. Neki is fontos kapaszkodó, hogy felhívhat minden olyan esetben, amikor valami váratlan dolog szereplőjévé válik.
Szülőként azonban érdemes elgondolkozni azon, hogy amíg néhány évvel ezelőtt azt a gyereket közösítették ki, akinek nem volt telefonja, addig ma már azokat cikizik, akiknek nem elég "okos"!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com

forrás:
nepszava.hu
24.hu

RENDBONTÓ SZÜLŐI ÉRTEKEZLET

Öt nappal becsengetés előtt ültünk össze szülők, gyerekek, tanárok, egy alternatív középiskolában, hogy közösen gondolkodjunk arról, miért kellett a fél osztálynak pótvizsgáznia, hol veszett el a motiváció, milyen út vezetett idáig, és mit tegyünk másképp az új tanévben?

Nehéz az átmenet
A félig még gyerek, de félig már felnőtt fiatal biológiai átalakulásáról már sokat tudunk, lelki fejlődéséről azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ez az időszak a gyermekkori keretek átlépéséről, és az új határok feszegetéséről, megtalálásáról szól. Szülőként azok a módszerek, szabályok, amelyeket kisgyermekkorban ügyesen tudtunk használni, hogy gyermekünk harmonikusan fejlődjön, azok egy "majdnemfelnőtt" esetében már idejét múltak. Nehéz az átmenet azért is, mert a biológiai-pszichikai érés krízisekkel jár, aminek a tünetei a legkülönfélébbek lehetnek, pl: teljes motiválatlanság a tanulásban, közöny, szabályokra fittyet hányó, erős kritikai készséggel minden ellen lázadó, de leginkább a család és az iskola kereteit felrúgni kívánó viselkedés.

Miért hívunk össze mégis - szülői kezdeményezésre - együtt gondolkodásra ösztönző beszélgetést, a leendő 11. osztályosokkal? - vetődik fel a jogos kérdés, hiszen a pótvizsga számai nem hazudnak. Világos mint a nap, hogy ki az a diák, aki szeretne tenni magáért, és vélhetően a céljaiért, és ki az, aki ezt a fiaskót is az iskola számlájára írja, hiszen
 "őt nem tanították jól!"
Mit tehet a szülő?
Vitathatatlan felelősségünk, hogy támogassuk gyerekeinket elakadásaikban, hallgassuk meg az ő álláspontjukat is, de vegyük észre, hogy az iskola is nyitott ésszerű megoldásokra.
DE, miért vagyok mégis csalódott? Mert a legnagyobb hangadók némán lapítottak akkor, amikor arról kérdeztük őket, mit tehetne értük az iskola? Hogyan tehetné számukra még "komfortosabbá" a légkört, hogyan teremthetnének tanáraik még ideálisabb órákat, hogy könnyebben menjen a tanulás??

Ezekre a kérdésekre tegnap, az érintettektől nem kaptunk választ. Mivel én is voltam kamasz, nagyjából sejtem, hogy az új helyzetben  zavarban voltak, talán ciki volt ennyi ember előtt megszólalni, talán nevetségessé váltak volna a haverok és a csajok előtt....talán igen.
De hol van gyerek felelőssége?
A megszokott normák, szabálykövetés elleni lázadás a serdülőkör velejárója. Ennek ellenére ne vitassuk el gyerekeink felelősségét, ne csomagoljuk őket vattába, beszélgessünk velük minél többet arról, hogy látják saját magukat ebben a megváltozott helyzetben?
Miközben növekszik köztünk az "érzelmi" távolság, mégis egy új, felnőttkapcsolat van kialakulóban, melynek biztos alapjait saját, szülői értékrendünk, hitelességünk fogja adni, amelyre később, gyerekeink fognak tovább építkezni.

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com

ISKOLAPARA - CSAK SZÜLŐI HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE?

A bőröndöket ugyan még kerülgetjük egy ideig az előszobában, de a júliusi nyaralásra szinte már csak a fotók emlékeztetnek minket. A szupermarketek polcain ott virítanak a szivárványszínű iskolaholmik, abban a reményben, hogy ezzel felkorbácsolhatják a gyerekek kedvét a sulihoz, pedig aligha. Szülőként elkezdjük átnézni a tornazsákot, a szekrény tartalmát, gondosan szétválogatjuk a kinőtt darabokat a még hordhatótól, és megpróbáljuk korai lefekvésre  hangolni csemetéinket. Tudjuk jól, hogy ha mi két hét szabi után úgy érezzük, legszívesebben felmondanánk, min mehet keresztül a gyerek,  két és fél hónap láblógatás után, ha megint be kell ülnie az iskolapadba?

Békés átmenet
Vannak szülők, akik kifejezetten örülnek, hogy vége lesz az őskáosznak, és a család életébe visszatér a "rendszer". Mások azonban attól tartanak, hogy megint állandósul a rohanás, az időhiány, a lelkifurdalás, hogy este még tanulni kéne a gyerekkel, és ettől mindenki ingerült lesz. A munkás hétköznapok pedig újra megtelnek megoldásra váró, stresszt generáló helyzetekkel.
Tudatos szülői jelenléttel könnyebb
Anyaként és apaként sokféle érzést megélünk nap mint nap, az öröm, az elégedettség, és szeretet mellett sok aggódást, dühöt, szorongást is. Épp ezért gyakran előfordul, hogy a megszokott automatizmusok sorozatával  közelítünk gyermekeinkhez.

A tudatos szülői jelenléttel foglalkozó első  könyvet 1997-ben írta Myla és Jon Kabat Zinn, (Everyday Blessings: The Inner Work of Mindful Parenting, sajnos magyarul nem adták ki), a házaspár egy nagyon hatékony mindfulness alapú, stresszcsökkentő tanfolyam (MBSR) kidolgozója is egyben. A könyvben közérthetően igyekeznek a berögzült szülői hozzáállást átalakítani, néhány figyelemre méltó ötlettel, például:
1. Minden nap szánjunk egy kis időt arra, hogy a gyerek szemszögéből tekintsünk a világra. Mi várhat rá aznap?
2.Gondoljuk végig, érezzük át, hogyan lát minket gyermekünk?
3. Feltétel nélkül fogadjuk el, szeressük a gyereket!
4. Gondoljuk végig, mit is várunk el a gyerektől? Valóban az ő érdekeit szolgálják az elvárások?
5. Találjuk meg az egyensúlyt a gyerek és saját igényeink kielégítése között.
6. Nehéz helyzetekben maradjunk nyugodtak, és teljes figyelmünket irányítsuk a helyzetre.
7. Teljes figyelemmel hallgassuk meg gyermekünket és önmagunkat, figyeljük meg testi-lelki reakciónkat, hangunkat.
8. Élvezzünk minden egyes pillanatot, és ne egy jövőbeli célra összpontosítsunk.
9. Ha úgy érezzük, csalódást okoztunk gyermekünknek, kérjünk tőle bocsánatot.
10. Legyünk tudatában gyermekünk egyediségének!
A szerzőpáros szerint a tudatos jelenlét gyakorlása révén a gyerek is sokkal nyitottabbá válik a közös helyzetekben, és ha szülőként a hibáinkat is fel merjük időnként vállalni előttük, az remek alkalom a humor, és az empátia gyakorlására, és pozitív minta lehet számukra.
Szóval szigorú szabályok helyett, vidám tanévkezdést mindenkinek!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
coach
idobenvagy.com

BAJ VAN A TANULÁSSAL? - ZAVAROK, NEHÉZSÉGEK KISISKOLÁSKORBAN

Az első néhány nap, de még az első hetek is a "beszokás", a visszarendeződés napjai a suliban. Ha a gyerekek ebben az időszakban még harsányak, elevenek, szétszórtak, az még nem ok az aggodalomra, de ha ez túlnyúlik az első hónapokon, akkor valamilyen tanulási- és figyelemzavarra gyanakodhatunk.

A gyerekpopulációnak kb. 17%-a küzd valamilyen tanulási problémával, állítják a szakemberek. Átlagos vagy akár átlagon felüli intelligenciával rendelkező gyerekek tanulási potenciálja is elmaradást mutathat, akár több részterületen is. 
Tanulási zavarok, tanulásban akadályozottság
 Mit is jelentenek ezek a fogalmak:
-Tanulási zavarról beszélünk egy vagy több részképességzavar esetén. Részképességek, a komplex teljesítmények (pl. írás, olvasás, számolás) kivitelezését lehetővé tevő kognitív és motoros funkciók. Ezen funkciók területén mutatkozó deficitet nevezzük részképességzavarnak, ide tartozik a diszlexia, diszgráfia, diszortográfia, diszkalkulia.

Néhány, diszlexiára utaló tünet:
jó értelmi képességgel rendelkező gyermek, aki a szokásos idő és gyakorlás mellett nem vagy csak nagyon nehezen tanul meg olvasni, és ebben az esetben az olvasás, írás, helyesírás zavarai szorosan összefüggnek.
Diszkalkulia:

A gyermeknek alapvetően hiányosak és hibásak az elképzelései a számokról, mennyiségekről, és matematikai műveletekről, az iskolai számtanórák követelményeinek nem képes megfelelni.
ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitási zavar)
A tanulási zavarokat okozhatja a figyelem, a koncentráció zavara, ennek alaptünetei lehetnek: hirtelen, impulzív viselkedés, indokolatlanul sok mozgás és beszéd, makacsság, dühkitörés, szabályok elhárítása
Tanulásban akadályozottságról beszélünk:
-értelmi,
-mozgás,
-látás,
-hallássérülés, és
- gyenge verbális, nyelvi készségek fennállása esetén.
A pszichológia, a gyógypedagógia és a diagnosztikai eljárások fejlődésével már csecsemőkorban is fel lehet ismerni a tanulási-és megismerő funkciók elmaradását, zavarát, és mire a gyermek iskolába kerül, addigra már több "szűrőn" is fennakad. 

Ha a gyermek ép értelmű, de több részképességzavar, esetleg figyelemhiány együttesen nehezíti a gyermek teljesítményét, akkor a diagnózis függvényében  gyógypedagógusi támogatást kap az eredeti iskolájában. Ha fentiek mellé enyhe fokú értelmi akadályozottság is társul, akkor a helyileg illetékes, szakértői bizottság javaslata alapján gyógypedagógiai fejlesztés mellett integráltan vagy különnevelésben kell részesíteni. A szakértői bizottság minden esetben előírja a gyermek fejlődését leginkább megcélzó fejlesztések számát és típusát. 
A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes intézményekben ezek biztosítása nehezen kivitelezhető, de következetes szülői attitűddel ki kell harcolni azt, ami a gyereknek jár!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
egy autista kamasz anyukája 

BECSENGETTEK - TIPPEK VIDÁM ÚJRAKEZDÉSHEZ

"Már csak 304 nap és kezdődik a nyári szünet!" - sugallja egy elszánt kiskölyök a közösségi oldalról, és kamasz fiam is azt kérdezte ma reggel, mikor kezdődik az őszi szünet? 
Minden kezdet nehéz, még az újrakezdés is, kell egy kis idő, amíg gyermekeink átállnak az iskolai időszámításra.

A jó hír azonban, hogy az idei tanév valójában 182 tanítási napból áll, és a közoktatási platform is belátta, a hazai rendszer komoly változásra érett. 
Ennek egyik eleme, hogy az első-és másodikos elemisták tanóráin 30 perc lesz a tananyagra fordított idő, a többit a pedagógus játékkal töltheti ki. Az esti híradóban megkérdezett tanárok elmondták, hogy ez nem számít "újdonságnak", hiszen eddig is figyelembe vették a kicsik terhelhetőségét, és ki-ki a maga módján iktatott be "pihenőket" a negyvenöt perces keretbe.
De hogyan oldhatjuk mi, szülők, az újrakezdéssel együtt járó feszültséget, a közösségbe kerülés által generált kisebb-nagyobb fertőzéseket? 

1. A lelki és szellemi fejlődés mellett az immunrendszer éréséhez is fontos , hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a szabadban, mozgással, játékkal. Amíg kellemes az idő, használjuk ki, és az autóban ülés helyett sétáljunk, játszóterezzünk, bicajozzunk együtt.
2. A nyárutó több, ízletes vitaminforrást nyújt, pl. az áfonya, a szeder, a szőlő remek antioxidáns,  érdemes minden nap fogyasztani belőle, feltölti az energiaraktárakat és véd a meghűlésektől.

3. A kora őszi, légúti betegségeket megelőzhetjük probiotikumkúrával, erre bármelyik, gyógyszertárban kapható készítmény megfelel, de természetes probiotikumforrás a joghurt, kefír, savanyú káposzta, kovászos uborka is.
4. Nem lehet eleget hangsúlyozni az alvás fontosságát gyerekkorban. Sok pedagógus panaszkodik arra, hogy a gyerekek az éjszakába nyúló tévézés, virtuális csevegés miatt másnap elalszanak az iskolában. A kicsik alvásigénye 10-11, a nagyobbaké 9-10 óra körül ideális,  és a pihenés nemcsak a nagyobb koncentrációt segíti, de ellenállóbbá tesz a betegségekkel szemben.
Az iskolakezdéssel párhuzamosan pedig elkezdődnek a különórák, fejlesztő foglalkozások, amelyekkel még  nehezebb a család napi, heti rendjét összeállítani.
A következő héten a fejlesztő terápiák típusáról, kiválasztásáról szóló írással jelentkezünk!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
egy autista kamasz anyukája

DE NEHÉZ AZ ISKOLATÁSKA - AVAGY MIT VISZ A GYEREK A HÁTÁN?

De nehéz az iskolatáska...idézzük a jól ismert Demjén dalt ahogy egyre közelebb kerülünk a tanévkezdéshez. Két és fél hónappal ezelőtt még azon töprengtünk, hogy fogja a gyerek eltölteni a hosszú nyarat, most pedig azért sóhajtunk, mert nekünk szülőknek is új "órarendet" kell készítenünk a következő hónapokra.

Az a bizonyos táska pedig nemcsak a benne lévő tanszerek súlyától nehéz, de akinek most lép be csemetéje először a suli kapuján, az már érzi, nem  lesz könnyű az elengedés. 
De a táskák valódi mérete és súlya is kulcsfontosságú, hiszen nem kevesebb, mint nyolc éven át nyomja majd gyerekeink vállát. Sajnos tény, hogy a magyar kisiskolások 58-61%-a tartáshibás, a középiskolások 62%-ának van gerincproblémája.

Milyen tehát a praktikus iskolatáska?
Két táskaboltban a következő instrukciókat kaptam:
-nem szélesebb a gyermeknél,
-alja csípő felett helyezkedik el, teteje pedig nem ér túl a tarkón,
- ergonomikusan kialakított, gerincoszlophoz igazodó hátfallal rendelkezik,
-légáteresztő,
-két vállra akasztható, vállpántjai szélesek, párnázottak, állíthatók,
-több rekesszel rendelkezik,
-legyen rajta fényvisszaverő felület.

A boltban még azt is elmondták, hogy a mai táskák súlya alig 1kg, füzetekkel, könyvekkel együtt is kevesebb mint másfél kiló, és az alsó tagozat végéig "ki kell szolgálnia" a diákokat.
Nekünk annak idején olyan jól sikerült választanunk színben és fazonban egyaránt, hogy kamasz fiam nyolc évig ezt vitte a hátán. Szerencsére alsóban csak hétvégén kellett hazahozni a tanszereket egy kis renoválásra, gyakorlásra. Felsőben azonban már sokat cipeltem én is.
Ne felejtsük el, hogy akár kicsi, akár nagyobb gyerekről van szó, 7-8 órát töltenek suliban, ami egy felnőtt ember munkaidejének felel meg. Igyekezzünk úgy kialakítani az iskola utáni időt, hogy a gyereknek legyen ideje feloldódni, visszatérhessen az otthoni teendőihez, a játékaihoz, és legyen napi rutin, hogy megbeszéljük, kivel-mi történt aznap!
Ha biztosítjuk a gyerekeket arról, hogy szeretjük és mindenben mellettük állunk, akkor számukra is könnyebb lesz az a fránya tanévkezdés.

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

MINDEN KEZDET NEHÉZ

Egy millió kétszázezer diáknak kezdődött meg az idei tanév, és ebből közel százezer elsős nebulónak, akik szüleikkel együtt zakatoló szívvel hallgatták végig az ünnepélyes tanévnyitót. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én még jól emlékszem saját diákkoromra, amikor a mindenkori igazgató ünnepi beszéde előtt általában volt valami zűr a magnóval, így a Himnusz első sora vagy lemaradt, vagy egyáltalán meg sem szólalt, és olyankor a tesi tanár bütykölt valamit az erősítőn, amíg megtörtént a hangrobbanás.

   Kellemes nosztalgiával éltem végig kísértetiesen hasonló élményt, amikor a fiam elsős lett, és még 7 éven át. De hogy a gimnáziumi évnyitón is a versmondó lány szavai közben csendüljön föl a Szózat, az udvar két oldalán felállított hangszórókból, és a lányok pirosra rúzsozott, rágózó ajakkal, a fiúk pedig Iphone fülessel a fülükben "hallgassák" végig a ceremóniát, az már nekem is sok volt.  A "sokk" pedig folytatódott, mert ahogy felkísértem kamasz fiamat az osztályába, annyi szitokszóvirág hullott a lábam elé, az itt-ott csapatokba verődve, egymást üdvözlő diákok szájából, hogy azzal szótárat lehetne megtölteni. 
Amikor kiderült, hogy a teremben nincs szemeteskuka, és nincs egy polc vagy egy szekrény, ahová a gyerekek a -mindennap használatos, és akár tisztálkodásra is alkalmas - holmijukat tehetnék, akkor kicsit ingerült lettem.  
"Az első napok mindig nehezek, gyereknek, szülőnek szoknia kell a változást."-mondta az osztályfőnök, majd hazaküldött minket azzal, hogy ezen a héten még délre lehet jönni a gyerekekért, mert nincs kész az órarend.
Gergőtől elbúcsúztam, aki úgy nézett rám, mintha egy kajmánoktól hemzsegő tóba löktem volna, szemei nem az örömtől csillogtak. Kiléptem  a kopott, kaszárnyaszerű folyosóra, és elindultak a könnyeim. Úgy éreztem magam, mint 8 évvel ezelőtt, amikor az elemiben hagytam ott a szőke angyalt. 
Kedves Anyák, Kedves Apák! Az idő múlik, de a szorongás nem változik: Elég jó lesz a gyereknek itt?
Tegnap a fészbúkón megosztott valaki egy írást, Vekerdy Tamástól. Ez a zseniális ember többek között úgy fogalmazott, hogy a mai iskolarendszer megbetegíti a gyerekeket, mert már régen elavult. Túlterheli őket, és nem az életre nevel. Egyet tehetünk: legyünk cinkosai a gyerekeinknek, hogy oldjuk a szorongásaikat. -
Szeptember elseje óta azon töprengek, mennyit változott a világ azóta, hogy én iskolába jártam. A gyerekek jóval túlterheltebbek,  iskola után is van számtalan külön órájuk, a szüleikkel jó esetben lefekvés előtt váltanak néhány szót, és társas kapcsolataikat javarészt a neten élik át.
Valóban óriási a változás, ami az elvárásokat és a terheket illeti. Kevesebb lett az idő a játékra és a valódi kapcsolatokra.  Biztos hogy jó ez nekünk? Nekik?

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

AMI NEKED UNALMAS, MÁSNAK KINCSET ÉR!

Hosszú listával a kezemben böngészem a füzeteket a szupermarket papírosztályán, nagyjából ötven, hozzám hasonló szülő, és egymásra licitáló gyerek társaságában. Van olyan csemete, akinek Verdás üzenő kell, van aki Hello Kitty-s tolltartót lobogtat kezében, és néhány kamasz kosarában még kalocsai mintás füzeteket is látok. Este ugyanezt a híradóban, ahol a riporter azt kérdezi egy anyukától, hogy a strasszkövekkel kirakott toll helyett, miért nem választ egy kevésbé csillogót, olcsóbbat? "Ez talán jobban motiválja majd a lányomat a tanulásra."-mondja bizakodva a mama.
Azon tűnődöm, bennünket vajon mi motivált húsz-harminc évvel ezelőtt arra, hogy figyeljünk az órákon, majd otthon megírjuk a házi feladatot? Talán kedves tanárunk személyisége, diáktársaink szorgalma, a család elvárása vagy épp annak hiánya, és az álmaink....., de semmiképp sem a főműsoridőben leadott reklámok arról, milyen laptoppal és okostelefonnal illik nekivágni az új tanévnek.

Amiről iskolakezdéshez közeledve ritkábban esik szó, hogy vannak olyan települései az országnak, ahol nem az iskolaszerek beszerzése a legfőbb feladat, hanem olyan cipőt adni a gyerek lábára, amiben eljuthat az iskoláig.
Ezt ismerte fel a Polgár Alapítvány, aminek szervezői először tavaly kezdtek jó állapotú őszi, téli cipők gyűjtésébe, hogy 12 falu több száz iskolásának megteremtsék az iskolakezdés minimális feltételit.
 A tárgyi adományokat Budapesten, a II., Jurányi u. 1.szám alatt tudod leadni, és nemcsak cipőt. Örömmel vesznek minden olyan hasznos holmit, ami megkönnyítheti a rászoruló kisebb-és nagyobb gyerekek életét. A gyűjtés ideje: 2015. augusztus 10-szeptember 10-ig.
Pénzadományokból pedig iskolaszereket vásárolnak, bankszámlaszámukat weboldalukon találod.
És ha már az otthon felhalmozódott, kinőtt, megunt ruhákról, könyvekről, játékokról van szó, akkor elviheted őket a fővárosban és vidéken működő adományboltokba, ahol jelképes árakon vásárolhatják meg azok, akik még a turkálót vagy az antikváriumot sem engedhetik meg maguknak.
Az adományozás, Nyugat Európában már több évtizede működik, itt az ideje, hogy mi is belássuk, amire nekünk már nincs szükségünk, az másnak örömöt, meleget, az emberhez méltó mindennapokat jelentheti.
Az adományboltok címét megtalálod: adomanyhalo.hu oldalon.

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

Becsengető

Szeptember van, a nyár élmény dús eufóriáját már felváltotta az iskolakezdés körüli teendők sokasága, és az időjárás is gondoskodik róla, hogy a verőfényes napok szép emlékké halványodjanak. Itt a suli, és a szülői bizonytalanságok halmaza, számtalan, most még megválaszolatlan kérdés: hogyan bírja csemeténk az első osztályt, vajon megállja-e helyét a felső tagozaton, kapjon-e fejlesztést, mi legyen a sporttal vagy inkább loholjon plusz nyelvórákra délután?