BAJ VAN A TANULÁSSAL? - ZAVAROK, NEHÉZSÉGEK KISISKOLÁSKORBAN

Az első néhány nap, de még az első hetek is a "beszokás", a visszarendeződés napjai a suliban. Ha a gyerekek ebben az időszakban még harsányak, elevenek, szétszórtak, az még nem ok az aggodalomra, de ha ez túlnyúlik az első hónapokon, akkor valamilyen tanulási- és figyelemzavarra gyanakodhatunk.

A gyerekpopulációnak kb. 17%-a küzd valamilyen tanulási problémával, állítják a szakemberek. Átlagos vagy akár átlagon felüli intelligenciával rendelkező gyerekek tanulási potenciálja is elmaradást mutathat, akár több részterületen is. 
Tanulási zavarok, tanulásban akadályozottság
 Mit is jelentenek ezek a fogalmak:
-Tanulási zavarról beszélünk egy vagy több részképességzavar esetén. Részképességek, a komplex teljesítmények (pl. írás, olvasás, számolás) kivitelezését lehetővé tevő kognitív és motoros funkciók. Ezen funkciók területén mutatkozó deficitet nevezzük részképességzavarnak, ide tartozik a diszlexia, diszgráfia, diszortográfia, diszkalkulia.

Néhány, diszlexiára utaló tünet:
jó értelmi képességgel rendelkező gyermek, aki a szokásos idő és gyakorlás mellett nem vagy csak nagyon nehezen tanul meg olvasni, és ebben az esetben az olvasás, írás, helyesírás zavarai szorosan összefüggnek.
Diszkalkulia:

A gyermeknek alapvetően hiányosak és hibásak az elképzelései a számokról, mennyiségekről, és matematikai műveletekről, az iskolai számtanórák követelményeinek nem képes megfelelni.
ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitási zavar)
A tanulási zavarokat okozhatja a figyelem, a koncentráció zavara, ennek alaptünetei lehetnek: hirtelen, impulzív viselkedés, indokolatlanul sok mozgás és beszéd, makacsság, dühkitörés, szabályok elhárítása
Tanulásban akadályozottságról beszélünk:
-értelmi,
-mozgás,
-látás,
-hallássérülés, és
- gyenge verbális, nyelvi készségek fennállása esetén.
A pszichológia, a gyógypedagógia és a diagnosztikai eljárások fejlődésével már csecsemőkorban is fel lehet ismerni a tanulási-és megismerő funkciók elmaradását, zavarát, és mire a gyermek iskolába kerül, addigra már több "szűrőn" is fennakad. 

Ha a gyermek ép értelmű, de több részképességzavar, esetleg figyelemhiány együttesen nehezíti a gyermek teljesítményét, akkor a diagnózis függvényében  gyógypedagógusi támogatást kap az eredeti iskolájában. Ha fentiek mellé enyhe fokú értelmi akadályozottság is társul, akkor a helyileg illetékes, szakértői bizottság javaslata alapján gyógypedagógiai fejlesztés mellett integráltan vagy különnevelésben kell részesíteni. A szakértői bizottság minden esetben előírja a gyermek fejlődését leginkább megcélzó fejlesztések számát és típusát. 
A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes intézményekben ezek biztosítása nehezen kivitelezhető, de következetes szülői attitűddel ki kell harcolni azt, ami a gyereknek jár!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
egy autista kamasz anyukája 

ROSSZCSONT VAGY HIPERAKTÍV?

Az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorában hallom a minap, hogy a - magát szellemesnek sejtető  - 30-as éveiben járó műsorvezető azt meséli, mennyire utálja azokat a hiperaktív kis ördögöket, akik a bevásároló központokban szaladgálnak, ne adj' isten a sarkára tolják a kocsit.

Hová, Mikor, Hányszor?

Amikor jó néhány évvel ezelőtt kézhez kaptuk Gergő fiam diagnózisát, nevezetesen:
"A verbálisan alig irányítható, feladathelyzetbe csak pillanatokra bevonható, nem beszélő gyermeknél jelentős károsodást láttunk a reciprok szociális interakciók, a kommunikáció és játék területén. Tünetei alapján autizmus spektrum zavar valószínűsíthető. Rendszeres autizmus  specifikus fejlesztése szükséges."
Puff neki. Valahogy úgy éreztük magunkat, mint akiket ejtőernyővel ledobtak egy lakatlan szigetre, ahol újra ki kell faragni a "kőbaltát", és újra meg kell tanulni élni. Akinek sajátos nevelési igényű (SNI) gyermeke van, tudja miről beszélek. Amikor megkérdeztük a szakembereket, mit értenek autizmus specifikus fejlesztésen, több válasz is elhangzott, de abban mind egyetértettek, hogy  a pszichés fejlesztés mellett a mozgásterápiák széles skálájából is válasszuk ki azokat, melyeket a gyermek örömmel végez. 
Végletekig kétségbeesett szülőként mindenhová elmentünk, ahová küldtek minket, és ahol halvány remény csillant fel arra, hogy a mi kis szőke, örökmozgó, néma angyalkánk egyszer majd képes lesz a szemünkbe nézni, hallgatni fog a nevére, egy helyben ülve végig csinál egy kirakóst, és el tudja mondani, mit kér reggelire.
Jártunk Ayres (irisz)terápiára, TSMT-re, grafomotoros fejlesztésre, lovasterápiára és egyéni úszásra is. És mivel senki nem határozta meg, hogy mikor és mennyit, így heti 3 alkalommal, két különböző trenírozáson vett részt a gyerek.

Ennek ma 10 éve. Gergő harmonikusan fejlett, koránál jóval magasabb, izmos, mozgásában koordinált, feladat tudattal bíró, egyszerű mondatokban beszélő, de sokat kérdező, 8. osztályos kamasz, akinek épp középiskolát keresünk. 
Sikertörténet? Nekünk igen.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon a fejlesztések nélkül is itt tartanánk-e? Nem tudom, de a válasz ennél sokkal bonyolultabb, hiszen nincs két egyforma gyerek. Egy valamiben vagyok biztos, szülőként azzal a tudattal élünk, hogy megtettük ami tőlünk telt, kihasználtuk a "korai fejlesztés" előnyeit. Nemcsak a gyereket, de magunkat is olyan szakemberekre bíztuk éveken át, akik elkötelezetten és hivatásszeretetből akartak és tudtak segíteni. 
Pápai Ildikó