ISKOLAPARA - CSAK SZÜLŐI HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE?

A bőröndöket ugyan még kerülgetjük egy ideig az előszobában, de a júliusi nyaralásra szinte már csak a fotók emlékeztetnek minket. A szupermarketek polcain ott virítanak a szivárványszínű iskolaholmik, abban a reményben, hogy ezzel felkorbácsolhatják a gyerekek kedvét a sulihoz, pedig aligha. Szülőként elkezdjük átnézni a tornazsákot, a szekrény tartalmát, gondosan szétválogatjuk a kinőtt darabokat a még hordhatótól, és megpróbáljuk korai lefekvésre  hangolni csemetéinket. Tudjuk jól, hogy ha mi két hét szabi után úgy érezzük, legszívesebben felmondanánk, min mehet keresztül a gyerek,  két és fél hónap láblógatás után, ha megint be kell ülnie az iskolapadba?

Békés átmenet
Vannak szülők, akik kifejezetten örülnek, hogy vége lesz az őskáosznak, és a család életébe visszatér a "rendszer". Mások azonban attól tartanak, hogy megint állandósul a rohanás, az időhiány, a lelkifurdalás, hogy este még tanulni kéne a gyerekkel, és ettől mindenki ingerült lesz. A munkás hétköznapok pedig újra megtelnek megoldásra váró, stresszt generáló helyzetekkel.
Tudatos szülői jelenléttel könnyebb
Anyaként és apaként sokféle érzést megélünk nap mint nap, az öröm, az elégedettség, és szeretet mellett sok aggódást, dühöt, szorongást is. Épp ezért gyakran előfordul, hogy a megszokott automatizmusok sorozatával  közelítünk gyermekeinkhez.

A tudatos szülői jelenléttel foglalkozó első  könyvet 1997-ben írta Myla és Jon Kabat Zinn, (Everyday Blessings: The Inner Work of Mindful Parenting, sajnos magyarul nem adták ki), a házaspár egy nagyon hatékony mindfulness alapú, stresszcsökkentő tanfolyam (MBSR) kidolgozója is egyben. A könyvben közérthetően igyekeznek a berögzült szülői hozzáállást átalakítani, néhány figyelemre méltó ötlettel, például:
1. Minden nap szánjunk egy kis időt arra, hogy a gyerek szemszögéből tekintsünk a világra. Mi várhat rá aznap?
2.Gondoljuk végig, érezzük át, hogyan lát minket gyermekünk?
3. Feltétel nélkül fogadjuk el, szeressük a gyereket!
4. Gondoljuk végig, mit is várunk el a gyerektől? Valóban az ő érdekeit szolgálják az elvárások?
5. Találjuk meg az egyensúlyt a gyerek és saját igényeink kielégítése között.
6. Nehéz helyzetekben maradjunk nyugodtak, és teljes figyelmünket irányítsuk a helyzetre.
7. Teljes figyelemmel hallgassuk meg gyermekünket és önmagunkat, figyeljük meg testi-lelki reakciónkat, hangunkat.
8. Élvezzünk minden egyes pillanatot, és ne egy jövőbeli célra összpontosítsunk.
9. Ha úgy érezzük, csalódást okoztunk gyermekünknek, kérjünk tőle bocsánatot.
10. Legyünk tudatában gyermekünk egyediségének!
A szerzőpáros szerint a tudatos jelenlét gyakorlása révén a gyerek is sokkal nyitottabbá válik a közös helyzetekben, és ha szülőként a hibáinkat is fel merjük időnként vállalni előttük, az remek alkalom a humor, és az empátia gyakorlására, és pozitív minta lehet számukra.
Szóval szigorú szabályok helyett, vidám tanévkezdést mindenkinek!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
coach
idobenvagy.com

AZ ANYÁK TÖBBET KIABÁLNAK?

Mindenki érezte már, hogy sorban állás közben, a reggeli-esti dugóban araszolva vagy amikor a gyerek épp feszegeti a határokat, szép lassan felmegy benne a "pumpa". Apró napi bosszúságainkat nem lehet kiiktatni az életünkből, de az ezekre adott érzelmi reakcióink általában korlátozó beidegződéseink következménye.
De mitől leszünk idegesek?
A hirtelen dühöt és a hosszabb ideje fennálló stresszt is kiválthatja pl. kényszer, félelem, megoldatlan konfliktusok, bizonytalanság, túlterheltség, de még a helytelen táplálkozás is. Utóbbira ritkán gyanakszunk, de akut szorongást válthat ki a túlzott cukor, kávé és teafogyasztás vagy a krónikus fáradtság.
A düh és a stressz a szervezet külső-belső ingerekre adott válasza, de míg a dühöt kiváltó okokat általában rövid időn belül meg tudjuk szüntetni, addig a stressz egy hosszan tartó érzelmi feszültség, komoly testi tüneteket produkálva.
Hogy mitől "gurulunk be" leggyakrabban?
- arra Torontói Egyetem közelmúltban végzett kutatása kereste a választ, több mint ezer, 18 évesnél idősebb amerikai részvételével. Az adatokból kiderült, hogy a fiatalabbak esetében a párkapcsolati, munkahelyi nehézségek, a pénzügyi bizonytalanság miatt jelentkezett a harag, amit az idősebbeknél inkább az egészségügyi problémák vagy a gyerekeik iránti aggódás váltotta ki. Érdekes módon a "dühösség" - leginkább kiabálás formájában - jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra, vagyis az édesanyák érintettebbek ezen a téren. A düh kiváltó oka esetükben gyakran a túlterheltség, és hogy jóval több időt töltenek a gyermekeikkel, mint az apák. 

Szülőnek, anyának lenni nem mindig felhőtlen állapot, és nem élvezzük mindig maradéktalanul ezt a szerepet. A gyerekek viselkedése gyakran tud frusztráló lenni, különösen akkor, ha mi magunk is érzelmileg nehezebb időket élünk, vagy a kialakult, feszült helyzetre "elfogytak" a megoldási eszközeink. Ilyenkor érdemes végig gondolni, ténylegesen mi váltotta ki belőlünk a dühöt és a haragot? 
A coachingban használt "csodakérdéssel" pedig szinte azonnal változtatni tudunk a pillanatnyi állapoton. Tegyük fel magunknak a kérdést:
-Mi a legrosszabb, ami történhet ebben a helyzetben?
A düh motiválni is tud, felhívja a figyelmünket arra, hogy valamin markánsan változtatnunk kell. 
"Minden fejben dől el!"-ismerjük a mondást, és ha képesek vagyunk különbséget tenni valódi és álproblémáink között, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy egy "mentális nagytakarítás" után sokkal kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb lesz a szülő-gyerek kommunikációnk is!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner

ANYAPARA - avagy az anyai szeretet mítosza

Anyák napja küszöbén, egy kereskedelmi tévé reggeli műsorában, három szép színésznő -épp anyaszerepben- arról beszélgetett, mennyire nehéz "kitalálni", ha sír a gyerek, mi lehet a baja? 
Benned, kedves olvasó anya, felmerült már a kérdés, hogy az anyaság iránti vágy ösztönszerű-e, akár az állatvilágban vagy egy univerzális, ember-női alapérzelem, amit családi mintáink, a mindenkori társadalmi-erkölcsi elvárások alakítanak?